2016. szeptember 7., szerda

Herr Storck! Segíthetek?

Meg kell mondjam, jobban örültem volna neki, ha a Feröer Szigetek elleni mérkőzés után nem kell ilyen bejegyzést írnom, de sajnos kell...
Valahol érezni lehetett...
Érezni lehetett a szövetségi kapitány megnyilvánulásaiban, hogy nem biztos magában és bár még el sem kezdődött a meccs, próbál mentegetőzni. Személy szerint azt éreztem, hogy még nem is ég a tűz, de már oltani próbáljuk. De (ezzel sem kezdünk mondatot, de én költő vagyok, és szabad...), mivel ez a blog nem ilyen stílusú, nem is erről fogok írni.
Kezdjük az elején.
Már egy kezdő FM játékos is tudja, hogy az edző nyilatkozatai és megnyilvánulásai hatással vannak a játékosokra és a teljesítményre. Nem nyilatkozhatjuk le egy a világranglistán több mint 100 hellyel mögöttünk álló ellen, hogy az év meccse lesz, meg mindenki szenved ez ellen a csapat ellen és "húúúú de nehéz lesz". Öregem, mintha minimum Brazília lenne az ellenfél...
A csapat sajnos ugyanabban a 4-1-4-1-es(de inkább 4-2-3-1 volt, de erről majd kicsit később) felállásban vágott neki a meccsnek, amit már megszokhattunk a válogatottól az EB-n és ami ott kiválóan működött. Csakhogy... Egy olyan ellenfél ellen, aki 100%-ig biztos, hogy védekezni fog és betömörül a saját kapuja elé, tökéletesen indokolatlan az 1 csatár....
Ha már a csatároknál tartunk...
Az még oké, hogy Priskin kezdett, aki azért a Slovanban rendszeresen játszik. De őszintén szólva hiányolok egy nevet a keretből.... Ez pedig Mervó Bence... Ő az a fajta csatár, akire szüksége lenne a válogatottnak - hiszen tényleg bárhonnan képes kapura veszélyes lenni - ha már Storck mester nem hajlandó 2 csatárral játszani és Nikolicsot a kezdőbe tenni. Itt meg kell jegyeznem, hogy hatalmas pazarlásnak tartom, hogy az egyetlen csatárunk, aki Európában is nevet szerzett magának és szintet képvisel, nem mellesleg lengyel gólkirály, a kispadot koptatja... Lehet hogy hülyeség, de nem ártana átgondolni a dolgokat és rá építeni a csapatot egy kétcsatáros(pl. Nikolics-Mervó) játékkal.
A másik rossz döntés a meccsen az egyértelműen Elek játszatása volt. Szürkén játszott, lassan és körülményesen. Helyette inkább be lehetett volna dobni a mélyvízbe Ifj. Kaszinóst, azaz a kis Bognárt... Ő is kreatív, gyors, alacsony súlypontú játékos, kiváló rugótechnikával.
A meccs utáni tűzoltás főszereplője volt a pálya és a körülmények. Na akkor most elárulok valamit Herr Storck. Műfű, eső, szél, betömörülő ellenfél. Ezeket a körülményeket kétféleképpen lehet áthidalni és a védekezést feltörni.
Egyrészt a szélen való játék és beadások. Ez az amivel a védelem mögé lehet kerülni és zavart okozni, középen pedig egy-egy fejes, vagy lecsorgó labda bármikor veszélyt jelenthet(de ehhez a játékhoz nem biztos, hogy elég az egy csatár)... Ebből mit láthattunk? Semmit. Arról nem is beszélve, hogy el kéne felejteni Dzsudzsák jobb oldalon játszatását, mivel szemmel láthatóan használhatatlan ott(bár a tegnapi meccsen kb. mindenhol használhatatlan volt). Némethet meg kompletten el kéne felejteni futóban, hiszen ott van a szintén kiváló formában levő Stieber... Dzsudzsák-Németh párosról egy jelző jut eszembe: Emirátusi alibi kommandó...
A másik lehetőség pedig az átlövés. Csúszik a fű, felgyorsul a labda, a szél pedig könnyen megtréfál bárkit. Ehhez képest alig volt kapuralövésünk, még Kleinheisler - aki köztudottan mindenhonnan lő - sem vállalkozott. Inkább alibi passzok mentek orrba-szájba...
Ami vicces, hogy ezeket a dolgokat amiket leírtam, már az első fél óra után le tudtam volna írni. Sajnos a német szakvezetőnek ezek a dolgok "nem estek le"...
A következmény pedig: a világranglista 135. helyezettje ellen csak egy 0-0-ás döntetlenre futotta...
A következő alkalommal, megkérném a kapitányt, hívjon fel a meccs félidejében.... Ígérem, segíteni fogok...