2016. június 9., csütörtök

EB győzelemre fel!

Az országon úrrá lett a hurráhangulat és minden magyar ember hatalmas várakozással tekint az Európa bajnokság irányába. A városok főterein már telepítik a kivetítőket és várhatóan több ezer ember fogja némi sörnemű ital társaságában figyelemmel követni az eseményeket. Érdekes, hogy a futball Magyarországon még mindig milliókat képes megmozgatni, főleg így, hogy van kinek szurkolni. Bizony már most hallom az embereket, akik még életükben nem jártak meccsen, vagy nem is szeretik a focit (főleg a női nem képviselői között találkoztam ilyennel), hogy erre az eseményre jönnek és szeretnék megtanulni a szabályokat, átlátni a játékot. És ez bizony jó. Nagyon jó.
A szereplésünk két esélyes, vagy robbantunk és továbbmegyünk a csoportból meggyőző játékkal, vagy gyenge, erőtlen játékkal elhullunk az elején. A Horvátok elleni edzőmeccset látva bizakodó voltam, hiszen a második félidőben kis túlzással lemostuk a pályáról a déli szomszédokat. Aztán jött a Németek elleni meccs, ami pár nappal az EB előtt, finoman szólva is elkeserítő volt. A Német jobb csapat, persze. Csakhogy az első félidőben elpuskázott két helyzeten kívül jóformán a félpályán sem jutottunk át, a "dajcs" csapat pedig félgőzzel, röhögve nyerte meg a meccset.
Félreértés ne essék, tisztelem Storck mestert, kijuttatta a csapatot, de... Azon kívül, hogy volt egy darab tényleg zseniális meglátása (Kleinheisler), azon kívül semmit nem mutatott, sőt... Van egy örök kedvence: Szalai Ádám... Megmondom őszintén, pár éve még tényleg magasan a legjobb ék volt a magyarok között, viszont a Schalkés kalandja után valami megtört benne és nem találja önmagát. Két év gól nélkül baromira sok idő és szemmel láthatóan akkor sem sikerül neki a góllövés, ha 20 centire áll a gólvonaltól és a közelében sincsen senki. Persze előfordulhat, hogy az Osztrákok ellen majd az 5. percben valahogy bepattan róla egy labda és visszanyeri hirtelen a régi formáját(A San Marino elleni válogatott góljára a mai napig tisztán emlékszem), de valljuk be, erre eléggé kevés az esély. A német mesterünk pedig dicséri Szalait a mezőnymunkája miatt és állítása szerint ebben ő a legjobb a keretben levő ékek közül.
Mezőnymunka? Egy csatárnál? Árulják el nekem, mit érünk el azzal, ha valaki sokat tud futni a félpálya vonalának 5-5 méteres körzetében, oldalvonaltól oldalvonalig? Semmit... Mindeközben a kispadon ott ücsörög a Lengyel gólkirály Nikolics, az igen jó formában levő Priskin, vagy a magyar gólkirály Böde... És akkor a keretből kimaradt Mervó Bencéről ne is beszéljünk, aki szintén igencsak jó formában játszott az utóbbi időben és ne feledjük: az egyik legígéretesebb játékosunk.
Az, hogy nem játszunk szórakoztató, szép játékot, engem nem zavar, ha eredményesek vagyunk. Valószínűleg azért is lopta be magát Dárdai Pál minden szurkoló szívébe, mert ő megmondta: Nem fogunk szépen játszani, de nyerni fogunk. És nyertünk.
Nem tudom mi lesz az EB vége, de az biztos, hogy végre kint vagyunk és még ha el is vérzünk a csoportmeccsek során, akkor is újra népszerű sport lett a labdarúgás a kicsiny hazánkban, ami elsősorban az utánpótlás miatt nagyon fontos tényező. Hiszen ha van futball, akkor a gyerekek nézni és ezáltal szeretni fogják. Ha szeretik akkor játsszák. A van játékos, akkor pedig van futball és talán egyszer összejön az EB győzelem is...