2015. március 29., vasárnap

A véletlen faktor

Úgy tartja a mondás, hogy a jó kapusnak szerencséje van... De mennyire számít a szerencse? Mennyire van ott mellettünk, vagy ellenünk a "véletlen faktor"?
Közhelyes dolgok a "jó kapusnak szerencséje van", meg a "bátraké a szerencse" mondások, de ebben a sportban igenis helytálló a dolog. Természetesen most nem innen-onnan vett példákat fogok hozni, hanem példaként álljon itt a saját pályafutásom egy-egy emlékezetes mozzanata. Felvezetésként hoznám rögtön életem első felnőtt bajnoki gólját. A sztorihoz hozzá tartozik az, hogy ekkor már 5. éve játszottam ugyanabban a csapatban kapusként, de az utolsó 2 évemben végig mezőnyben edzettem, és mivel a bal lábam eléggé suta volt, igyekeztem képezni magam, és minden gyakorlatot a rosszabbik lábammal csinálni. Igen, csakhogy az edzőm ezt nem vette észre, és elkönyvelt valami szerencsétlen vakcsibének, aki egyeneset se nagyon tud rúgni a labdába. A szezon utolsó mérkőzésén vidékre utaztunk egy nálunk jóval gyengébb képességű csapat ellen játszani. Sok-sok puncsolás és könyörgés után sikerült elérnem, hogy ne kezdő kapusként vegyen számításba az edző, hanem ha csak csereként is, de mezőnyben játszhassak. El is érkezett a várva várt pillanatom, a 65-70. perc közepén pályára léphettem bal futóként... Itt álljunk meg egy pillanatra. Futó. Én. A kapus. Hogy az istenben jut eszébe ez valakinek? Na mindegy. Talán 5 perce hogy pályán lehettem, amikor egy átadást a félpálya körül cicire vettem, és mikor felnéztem, láttam hogy a gólkirály aspiráns csapattársam már indulásra készen áll kb. 20 méterre a kaputól(igen, kissé szét volt szakadva a mezőny). Itt megjegyezném, hogy hatalmas csata dúlt abban az évben a gólkirályi címért, a csapattársam és egy másik srác fej-fej mellett haladtak, mindketten már 35 gól felett, tehát a csapat célja az volt, hogy szolgáljuk ki Lacit, és nyeressük meg vele azt a gólkirályi címet. Szóval felnéztem, és gondoltam ha már annyit gyakoroltam, akkor most életem gólpassza következik. Szóval a felező vonaltól 10 méterre a lepattanó labdát dropliból küldtem előre Laci irányába... Illetve csak akartam az irányába, merthogy mocskosul lecsúszott.... Egy pár "ajókurvaanyád"-at elmorzsolva fordultam meg és sétáltam vissza a a félpálya felé, amikor valaki hirtelen a nyakamba ugrott ordítva:
- Embeeeeeer! Mekkora gólt vertél!!!!
Én meg azt hittem, hogy hülyéskednek... Tényleg nem is láttam a gólt, sőt csak a bíró (aki később nagyon jó barátom és csapattársam lett) elmondásából ismerem a sztorit... Szóval a lecsúszott beadásomban annyi erő volt, hogy jó 45 méterről védhetetlenül csapódott a kapu bal felső sarkába....
Igen véletlenek vannak... De nem árt, ha ez elő van készítve egy kis melóval... A későbbiekben már szándékosan(amikor saját magam edzője voltam), játszottam a bal oldalon csatárt és bizony szereztem nem is egy ehhez hasonló gólt, lecsúszott beadásokból. Az biztos, hogy a labdarúgásban szükség van szerencsére és véletlenekre is a tudás és a sok gyakorlás mellett...