2015. március 29., vasárnap

Tükörinterjú a Gombfociedzővel

És akkor itt az idő, hogy megosszak veletek egy interjút, ami velem készült...

G.: Üdvözöllek! Felesleges körök, és köszöngetést kihagyva kezdjük akkor el a dolgot azzal, hogy mesélj kicsit magadról. Ki is vagy te?
Pedro Sierra: Szép napot! Nos... Azt hiszem nem pazarolnám az olvasók idejét azzal, hogy oldalakat teleírok az élettörténetemmel. Aki kíváncsi, az olvasson utána a blogon a Magamról menüpontban.

G.: Elolvasva a bemutatkozódat, kicsit titokzatosnak érzem a dolgot. Van ennek valami oka?
Pedro Sierra: Igazság szerint ennyit szeretnék mutatni magamból. Aki ismer, az tudja hogy hogyan jutottam el idáig, aki nem, annak pedig legyen elég ennyi...

G.: Az viszont ennyiből is látszik, hogy kalandos pályafutás áll mögötted, elég sok csapatot megjártál. Volt ennek valami oka?
Pedro Sierra: Hát... Fiatalként a nehezen kezelhető játékosok közé tartoztam. Elég nagy volt a szám, megmondtam ha valami nem tetszett és ezt az edzők nem sűrűn viselték el... Vagyis nem sok mindenki tudta kezelni.

G.: Ha már edzők... Kik voltak a legjobb edzők és kik a legrosszabbak akikkel dolgoztál?
Pedro Sierra: Akitől a legtöbb dolgot tanultam el, és a legtöbb taktikai elemet loptam az egyértelműen Nagy Imre, a volt PMFC játékos. Az hozzá tartozik a történethez, hogy ő soha nem volt hivatalosan edzőm, mivel csak önkéntes száműzetésemben edzettem vele(az egyik edzőmmel való összeveszésnél önkéntesen száműztem magam az ifiből Imre bá'hoz a serdülőbe), majd amikor edzőm lett volna éppen a szalagszakadásomból épülgettem, mire felépültem, addigra pedig már nem volt a gárdánál. A másik edző aki nagy hatással volt rám, ő pedig Csiga bá', azaz Hegyi Ferenc. Ő volt az, aki amikor kapusként meglátott az első edzésen, rögtön megkérdezte, hogy "te ugye tudsz mezőnyben is játszani?". Abban az évben kapusként 7 gólt lőttem, és abból 5 akciógól volt. A rossz élményekről nem beszélnék. Volt közte ex NB I-es edző is, akinél sérülésből felépülve az első edzésre lementem és úgy fogadott, hogy "Te meg ki a faszom vagy?"... De úgy vagyok vele, hogy mindenkiről vagy jót, vagy semmit, szóval neveket nem mondanék.

G.: Mivel azt a bemutatkozóban leírod hogy jutottál el addig, hogy edző legyél, azt nem kérdezhetem meg. Viszont hogyan lettél egyszerre edző és csapattulajdonos? Mi ösztönzött arra, hogy elérd ezt a dolgot?
Pedro Sierra: A csapat ahol lehúztam 6-7 évet megszűnt, és én eldöntöttem, hogy ha sikerül, akkor valamilyen módon feltámasztom. Rengeteg meló volt vele, de kitűztem magam elé egy célt és menni kellett. Az ösztönzéshez nagyban hozzájárult a nevelőapám személye. Ő kézilabda edző, nagyon ex válogatott játékos.. Edzőként NBI-ben is vezetett csapatot, trénerkedett kint Izraelben... Így volt előttem példa. És valahogy megfogott az a dolog, ahogy minden hétvégén felvette az öltönyét és a kis jegyzeteivel elindult meccsre.

G.: A csapat végül csak 1 évet élt meg az irányításod alatt... Mondhatjuk, hogy bukás volt?
Pedro Sierra: Nem mondanám bukásnak. Inkább nagyon jó tanulópénz volt. Sajnos közbejöttek olyan gondok, amikkel nem számoltam. Kezdve azzal, hogy a játékosok nem nagyon voltak hajlandóak edzésre járni, vagy hogy azzal hogy mindenki haver és volt csapattárs volt, nem tudtam fegyelmet tartani. És persze a fő oka az volt a bukásnak, hogy volt 2-3 ember akik belülről bomlasztották a csapat egységét, mert nem tetszett nekik hogy "én vagyok a főnök". De a csapat feloszlása végül a pénzügyi nehézségek miatt következett be.

G.: A kispályás/strandfocis/futsalos gárdátok viszont sikeresnek mondható. Ott mi a siker titka?
Pedro Sierra: A hangulat és a csapat összetétele. Egyrészt az csak "bulicsapat", másrészt azzal hogy lányok is játszanak nálunk, mindenki lenéz minket. És utóbbi az ami hatalmas fegyver. Nem véletlenül történt meg az, hogy már két tornáról is egy-egy lányunk hozta el a legjobb játékos címet.

G.: Apropó lányok. Mostanában feltűnően sokat írsz a női fociról...
Pedro Sierra: Nem titkoltan beleszerettem a női labdarúgásba. Miután a csapatom megszűnt, elkezdtem lehetőséget keresni, hogy merre is tudnék tanulni. Így kerültem amolyan segédedzőként a női NB II-be. És innentől egyenes út vezetett a szerelemhez. Talán mert a lányok valamilyen szinten felnéztek rám, bíztak bennem. Vagy mert sokkal nagyobb szerepe tud lenni egy-egy taktikai húzásnak. Egyszerűen más világ... Ami kifejezetten tetszik.

G.: Miért kellett mégis távoznod?
Pedro Sierra: Ez a sztori eléggé kacifántos és nem szeretnék róla beszélni. Csak pár ember tudja a valódi okát, megsérteni meg nem szeretnék senkit. Maradjunk annyiban, hogy a távozásnak leginkább személyes okai voltak, bár a körítés mást mutatott.

G.: Merre tovább? Van "B" terved?
Pedro Sierra: Hát, szeretnék a női futballban maradni egyenlőre(de az is lehet, hogy végleg), de mivel kevés csapat van, ebbe a körforgásba bekerülni nagyon nehéz. Az első lépés az lesz, hogy augusztusban elvégzem a licenszes edzőit... Hozzáteszem ezt a papírt csak kényszerből, mert abszolút feleslegesnek tartom, mint ahogy már jópárszor leírtam.

G.: Játékosként vannak célok?
Pedro Sierra: Már rég nincsenek. Abszolút hobby szinten csinálom, elvédegetek minden hétvégén egy csapatnál ahol nincs edzés sem, így nem veszi el az időmet. Minden átigazolási időszakban jönnek ajánlatok jóval magasabb osztályból is, de én ezt már csak élvezetből csinálom, nem azért hogy karrierem legyen. Azt már Ifista koromban elb*sztam.

G.: Mi volt az oka annak, hogy félresiklott a játékos pályafutás?
Pedro Sierra: Ez egy érdekes, sok összetevős dolog. Talán a rossz döntések. Talán a kihagyott "nagy lehetőségek". Az hogy kicsit elzüllöttem, sokat buliztam és azt hittem nekem így is menni fog. De az igazi visszatartó erő az, hogy mindig volt bennem egyfajta kettősség. Mindig bántam, hogy majd' 20 éve beálltam kapuba "egy pár meccsre". Mindig úgy voltam vele, hogy a védést csak ideig-óráig tudtam élvezni. Úgy éreztem sokkal több volt bennem, mezőnyjátékosként.

G.: Ha választhatnál, hogy hol akarsz edzősködni, melyik csapat lenne az?
Pedro Sierra: Van egy álmom. Sokszor megfordul a fejemben, hogy ha nyernék a lottón(csak ez miatt lottózom az utóbbi időben), akkor... Akkor építenék egy műfüves kis stadiont, mellé egy teremmel, és indítanék egy saját csapatot megye IV-ben, és egy női csapatot NB II-ben... De ez elég valószínű hogy álom marad... Igazából nincsen olyan csapat ahol kifejezetten szeretnék ott lenni. Elég nekem egy Megye IV-es férfi csapat(akár a mostani gárdám, akár más)... Női csapat szempontjából per pillanat a PMFC az etalon. Nagyon tetszik az ottani szakmai munka és ahogy felépítik az egész utánpótlás rendszert. A lényeg az, hogy olyan helyem legyen ahol hagynak dolgozni, és bele tudom vinni a saját stílusomat a csapat játékába.

G.: Ha már a stílus szóba került. A Trollfocit is megjárta az öltönyös, szivarozós képed. Ez lenne a "stílusod"?
Pedro Sierra: Elárulok egy titkot. A Trollfocis megjelenés egy jól megtervezett marketing fogás volt. Én küldtem be a képet azzal a céllal, hogy megismertessem a csapatot az országgal és hogy a szponzoroknak ez által kedvezőbb feltételeket kínálhassak a "látod, jó dolog itt megjelenni a nevednek" taktikával. De nem valószínű, hogy többször látni fognak öltönyben a kispadon. Az én védjegyem a melegítő és a fullcap marad... :)

G.: Legyen ez a végszó. Köszönöm hogy rendelkezésemre álltál. Esetleg szeretnél még valamit hozzáfűzni?
Pedro Sierra: Köszönöm, hogy itt lehettem. Csak egy közhelyes hozzáfűzésem lenne, ami örök, és igaz: "Lehetetlen nem létezik!"


A véletlen faktor

Úgy tartja a mondás, hogy a jó kapusnak szerencséje van... De mennyire számít a szerencse? Mennyire van ott mellettünk, vagy ellenünk a "véletlen faktor"?
Közhelyes dolgok a "jó kapusnak szerencséje van", meg a "bátraké a szerencse" mondások, de ebben a sportban igenis helytálló a dolog. Természetesen most nem innen-onnan vett példákat fogok hozni, hanem példaként álljon itt a saját pályafutásom egy-egy emlékezetes mozzanata. Felvezetésként hoznám rögtön életem első felnőtt bajnoki gólját. A sztorihoz hozzá tartozik az, hogy ekkor már 5. éve játszottam ugyanabban a csapatban kapusként, de az utolsó 2 évemben végig mezőnyben edzettem, és mivel a bal lábam eléggé suta volt, igyekeztem képezni magam, és minden gyakorlatot a rosszabbik lábammal csinálni. Igen, csakhogy az edzőm ezt nem vette észre, és elkönyvelt valami szerencsétlen vakcsibének, aki egyeneset se nagyon tud rúgni a labdába. A szezon utolsó mérkőzésén vidékre utaztunk egy nálunk jóval gyengébb képességű csapat ellen játszani. Sok-sok puncsolás és könyörgés után sikerült elérnem, hogy ne kezdő kapusként vegyen számításba az edző, hanem ha csak csereként is, de mezőnyben játszhassak. El is érkezett a várva várt pillanatom, a 65-70. perc közepén pályára léphettem bal futóként... Itt álljunk meg egy pillanatra. Futó. Én. A kapus. Hogy az istenben jut eszébe ez valakinek? Na mindegy. Talán 5 perce hogy pályán lehettem, amikor egy átadást a félpálya körül cicire vettem, és mikor felnéztem, láttam hogy a gólkirály aspiráns csapattársam már indulásra készen áll kb. 20 méterre a kaputól(igen, kissé szét volt szakadva a mezőny). Itt megjegyezném, hogy hatalmas csata dúlt abban az évben a gólkirályi címért, a csapattársam és egy másik srác fej-fej mellett haladtak, mindketten már 35 gól felett, tehát a csapat célja az volt, hogy szolgáljuk ki Lacit, és nyeressük meg vele azt a gólkirályi címet. Szóval felnéztem, és gondoltam ha már annyit gyakoroltam, akkor most életem gólpassza következik. Szóval a felező vonaltól 10 méterre a lepattanó labdát dropliból küldtem előre Laci irányába... Illetve csak akartam az irányába, merthogy mocskosul lecsúszott.... Egy pár "ajókurvaanyád"-at elmorzsolva fordultam meg és sétáltam vissza a a félpálya felé, amikor valaki hirtelen a nyakamba ugrott ordítva:
- Embeeeeeer! Mekkora gólt vertél!!!!
Én meg azt hittem, hogy hülyéskednek... Tényleg nem is láttam a gólt, sőt csak a bíró (aki később nagyon jó barátom és csapattársam lett) elmondásából ismerem a sztorit... Szóval a lecsúszott beadásomban annyi erő volt, hogy jó 45 méterről védhetetlenül csapódott a kapu bal felső sarkába....
Igen véletlenek vannak... De nem árt, ha ez elő van készítve egy kis melóval... A későbbiekben már szándékosan(amikor saját magam edzője voltam), játszottam a bal oldalon csatárt és bizony szereztem nem is egy ehhez hasonló gólt, lecsúszott beadásokból. Az biztos, hogy a labdarúgásban szükség van szerencsére és véletlenekre is a tudás és a sok gyakorlás mellett...


2015. március 23., hétfő

A látható tehetség...

Nem kenyerem hype-olni valakit, de úgy érzem, hogy egy ilyen tehetséget nem szabad rejtegetni. Nem titkoltan a női futball szerelmese vagyok, és amikor lehet kint vagyok a város női futball meccsein. És hát van itt felénk egy igazi kincs. A mostani hétvégén a listavezető Győri ETO vendégjátékát tekintettük meg, és bizony egy olyan teljesítményt láthattak a kilátogató nézők, ami minimum megsüvegelendő. A PMFC fiatal kapusáról (ugye egy hölgy kora az tabu, de maradjunk annyiban, hogy bőven befér az U17-es csapatba ahol mezőnyben játszik), Erős Evelinről van szó. Ugye a női "kapusbetegségekről korábban már írtam", nála viszont ezek nincsenek jelen, ami már önmagában egy hatalmas dolog. A kijöveteleknél egy szem félelem nincs benne (láttam mérkőzést, ahol egy kijövetelnél ütközött a csatárral, fejberúgták. Egy szó nélkül felkelt, és a következő helyzetnél ugyanúgy ment oda és ugyanúgy ütközött a csatárral(ugyanúgy fejbe is rúgták), majd harmadik alkalommal megint félelem nélkül rongyolt ki a kapuból), ami azért egy kapusnál eléggé előnyös tud lenni. Persze vannak hibák, (pl a kijövetelek ütemével) de ezek mind kiküszöbölhetőek és a szakmai munkára PMFC-nél erre azért nem lehet panasz. Zárójelben: A kezdő kapusok számára egy tanács. A kapus 1 az 1-ben tehetetlen, és kiszolgáltatott. A lényeg az ellenfél megzavarása, a koncentrációból való kizökkentés. Ez lehet egy elindulsz-megtorpansz-elindulsz megoldás, vagy bármi amivel zavart tudunk kelteni. Egy biztos, mindig lesz egy olyan labdaérintés amikor a csatár hosszan/hosszabban tolja meg a labdát, és ilyenkor kell kiérni. Nehéz dolog ez, de tanulható. Na de elkalandoztam. Szóval ez a lány, ha nem akar egyszerre túl sokat, és nem megy el túl korán egy "nagy csapathoz", kivárja hogy beérjen akkor minimum válogatott szintű kapus lehet (persze ehhez kell szerencse, meg rengeteg munka is, meg hogy mindig tisztában legyen "magával" és ne szálljon el). A látott meccsről hoztam egy videót, sajnos nem a megfogott büntetőt (azt mondják, büntetőt nem lehet védeni, csak rosszul rúgni... Hát itt ellenpéldát láttunk erre, ugyanis a leányzó egy jól rúgott büntetőt tornázott ki a kapufa mellől), de egy szintén nagy, szöglet utáni védést. Amúgy a meccs embere számunkra egyértelműen ő volt a kapott 4 gólja ellenére is. A saját csapatából egyértelműen kiemelkedett, de a mezőny legjobbja cím is (kis részrehajlás segítségével) az övé volt szerintünk.
Szóval itt egy példa a tehetségre, ami messziről is nagyon jól látható és sok munkával még jobban kihozható...


2015. március 9., hétfő

Nőnap után szabadon a női fociról...

Be kell valljam, van egy ideje egy hatalmas szerelmem. Ez pedig nem más, mint a női futball. Talán már írtam, hogy dolgoztam is hölgyekkel egy NB II-es csapatnál, így van némi rálátásom a dolgokra.
Ami a legfontosabb. Magyarországon a női foci mint olyan, felépítésben és képzésben elképesztően gyerekcipőben jár. Nincsenek igazán képzett játékosok, sőt az utánpótlásképzés kiépítése is csak most kezdődött el és indult fejlődésnek, lett akadémiai képzés és kap nagyobb figyelmet a fiatalok edzése és felkészítése. A női futballt igazából nem érdemes összehasonlítani a férfi focival, mert teljesen más az egész közeg, a játékosok mint fizikailag, mint mentálisan, mint tehetségben más dimenzióban mozognak, mint a férfiaknál.
Gyermekbetegsége a sportágnak, hogy az edzők nagy része ezt nem veszi figyelembe és a nőkkel úgy "bánik" mint a férfiakkal. Itt elsősorban tényleg pedagógusnak kell lenni és pátyolgatni a lányok lelkivilágát, mert az bizony egy nagyon törékeny kis üveggolyó.
Na de nem ezért kezdet el írni ezt a postot, hanem hogy elmondhassam mik azok a dolgok, amiket megfigyeltem és valahogy, - számomra érthetetlen módon - senkinek nem tűnik fel (hozzáteszem ezek a dolgok a másodosztályra és azon belül is a nyugati csoportra érvényesek, bár nem hiszem, hogy a keletiben más lenne a helyzet).
Kezdjük az elején. A kapusok... A női kapusok testalkatukból és magasságukból adódóan bizonytalanok a magasan érkező labdáknál. A másodosztály nyugati csoportjában a 9 csapatból szerintem a fele kapus, még a gólvonalról felugorva sem éri el a felső kapufát(erős túlzással). Ergo ha a csapatunkat arra ösztönözzük, hogy nyugodtan lőjék(íveljék) kapura a labdát akár 30-40 méterről is, az nagy eséllyel gól lesz. Ehelyett a csapatok az abszolút tiki-takát akarják játszani és a gólvonalig cipelni a labdát. Pedig tényleg csak ívelgetni kellene kapura, és a bizonytalanságból adódóan, még ha sikerül is kikaparnia a labdát a kapusnak a léc alól, akkor is 80% hogy a játékszert maga elé ejti, ami egy jól helyezkedő csatár számára ajándék gól...
A védelem valahogy mindig egy érzékeny pont a csapatoknál. Középső védőben mindig a "dromedárok" vannak szinte minden csapatban. Magasabbak az átlagnál, erősebb felépítésűek (helyenként dagik :) ), és ami a legfontosabb, lassúak!!!! Ha van egy darab gyors játékosunk elöl, akkor az sem kell, hogy egyeneset tudjon a labdába rúgni, csak ugrassuk ki, lefutja a védőket a kapus mellett meg eltolja, és a gólvonalig gyalogolhat. Hatalmas pazarlás ezeket a játékosokat futóban erőltetni...
És ezzel el is érkeztünk a középpályához. Igazából ez az a rész, ahol nincsenek gondok, és látni jópár nagyon ügyes leányzót. Persze gondok vannak, mert sokszor az aki lát a pályán, szerencsétlen jobb futóban rohangál mint a mérgezett egér, középen meg ácsorog a csapat leglustább tagja.... De ettől eltekintve itt nincs probléma, bár én a gyors embereinket nem pazarolnám el szélsőnek, mivel a csatároknál már jönnek a gondok.
A csatárokban nincs meg az a stílusú játék, hogy Carsten Jancker módjára 3 védővel a nyakában elgyalogoljanak az ellenfél kapujáig. A fejjátékban hiányosságok vannak, és valahogy a kapu elé érkezés komoly ütembeli problémákat tud okozni. Persze ezek a dolgok tanulhatóak, de mégis valahogy hiányoznak. Tegyük hozzá, hogy általában a gyengébb csapatnál a legvakabb játékos a csatár, mert ott nem tud annyi bajt csinálni... Mondjuk ez a dolog gáz, főleg ha egy edző ilyet mondd a saját játékosáról... A megoldás erre a posztra egy L'lorrente-Tévez szerű csatárkettős lenne. Egy magas, lehetőleg jól fejelő csatárral aki meg tudja tartani a labdát és egy alacsony súlypontú, fürge/gyors emberrel aki képes a védelem mögé kerülni.



Alapvetően ez az a sport, amit a nők Magyarországon csak most kezdtek el játszani tömegesen és nagyon sok a hiányosság, pedig sok lányban megvan az érzék a futballhoz, csak ugye rengeteg munka kihozni ezt belőlük. Igazából jelen pillanatban a Megyei stílusú játék az ami működhet, azaz a rúgd és fuss... Persze ez nem baj, ha jól csinálják, mert eredményes tud lenni. Sok kapuralövéssel, és a védelem mögé betett labdával, szinte kivétel nélkül meg lehet fogni akármelyik csapatot, csak valahogy erre még senki nem jött rá... De persze várjuk a fejleményeket, és sok sikert kívánunk minden nőnek aki a labdarúgást választja... :)


2015. március 5., csütörtök

Egy kis Puskás...

Úgy éreztem, a blog szórakoztató faktorának felturbózása érdekében, hozok ma is egy kis sztorit a legnagyobb magyar futballistáról és edzőről, Puskás Ferencről...


    Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba hivatásos mérkőzés keretében a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Laci kissé szorongva nézett a mérkőzés elé. Nem az ellenfél izgatta, hanem a győzelemre áhítozó, heves vérmérsékletű, 15 ezer főnyi hazai közönség várható hangorkánja. Zúgott is a harsány biztatás a spanyolok kedvence felé. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a harsány „Hajrá, Papp!” kiáltás is. És míg Folledo hívei olykor szünetet is tartottak, Papp szurkolói megállás nélkül a mérkőzés végéig lankadatlanul bíztatták a magyar fiút. Laci önbizalmát láthatóan növelte a váratlan buzdítás. Fölénye egyre fokozódott. Végül biztos győzelemmel harcolta ki azEurópa-bajnok büszke címet.
    Az első gratuláló Puskás volt, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést.
    – Nem értelek, „Öcsi”! – jegyezte meg Papp. – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem.
    – Tévedsz, „Görbe”! (ez Papp kedvenc beceneve) – magyarázott Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged bíztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre.




    Forrás: Hoffer József: Alberttől Zsákig

    2015. március 2., hétfő

    A legkényelmesebb közösségi virtuális kispad

    Mivel jelenleg nincs kispad ahol ülhetnék, nekiindultam virtuális kispadot keresni magamnak a közösségi hálón, és egy igazi gyöngyszemre akadtam a facebookon. A Soccer Manager 2015 nevű on-line és offline móddal is rendelkező játék nekem kapásból a régi klasszikus CM szériát juttatta eszembe. 
    Emlékszem, hogy mennyit függtem rajta anno, sőt néha unalmas napjaimon még most is előkaparom a fiók mélyéről, hogy Zidane-t visszavigyem a Juventusba és megnyerjük a BL-t.

    A Soccer Manager 2015-nek a fejlesztőgárdája a Soccer Manager Ltd. nevet viseli, de ahogy írják, ez egy közösségi managerjáték, ami böngészőben játszható(Telefonos app is van, ami letölthető a google store-ból). Az adatbázisa nyilvános, így akinek ereje és ideje van, akár saját bajnokságokat is beírhat a játékba, és kedvére használhatja és segíthet be pl. a fordításba! (a játék magyar nyelven elérhető, de a fordítás kb. 70-80%-os egyenlőre)
    A kispadra offline és online módban ülhetünk le. Az offline rész a klasszikus CM sorozatra hajazó manager. A mérkőzések real-time folynak, az események feliratozva pörögnek(az ígéretek szerint lesz 2D megjelenítés is). 

    Fontos megjegyezni, hogy számtalan bajnokság közül választhatunk a bosnyáktól a spanyol 2. osztályig(sajnos a magyar bajnokság még nincs benne, de szerintem ami késik, nem múlik). Az edzésrendszerbe még nem sikerült annyira belenézni, hogy érdemben tudjak róla beszélni(egyenlőre csak 3 órányi játék van mögöttem), de az biztos hogy a játékosaink fejlődnek, és visszafejlődnek az edzésmunkához mérten, valamint a korosodó játékosaink képességei az évek múltával csökkennek. Ami számomra kicsit hiányos volt, és fájó pont, hogy csak előre meghatározott felállások közül választhatunk, és taktikában sincsen annyira sok variációnk. Persze ahhoz képest, hogy teljesen ingyen játszhatunk, ez is bőven megteszi. Választhatunk hogy legyen-e lestaktika, szoros emberfogás, esetleg irányító, vagy kifejezett befejezőcsatár, tehát azért van lehetőségünk taktikázni. 

    Az átigazolásoknál én nem nagyon tudtam akadályba ütközni, viszonylag egyszerűen és gyorsan le tudunk igazolni egy-egy játékost (persze a csapatunk „repultációja” számít).  Összességében azt kell mondjam nem könnyű a játék, de van egy olyan retro feelingje, ami oda ttud tapasztani a képernyő elé.
    A játék online része ennél izgalmasabb, mivel (pénz ellenében) bajnokságokat hozhatunk létre amihez emberek csatlakozhatnak és élő emberek irányítják a csapatokat. Lényegében a játék itt felépítésben nem különbözik az offline módtól, csak annyiban, hogy teljesen valós időben játszódik a dolog. Egy héten általában 2 mérkőzést kell játszani, és természetesen az átigazolások is lassabbak, körülményesebbek. Itt tenném hozzá azt, hogy itt az online részben viszont elérhetők a magyar bajnokság csapatai, és nyugodtan próbálhattam megvenni Varga Józsefet a Debrecenből. Sajnos még meccset egyenlőre nem játszott a csapatom, így arról nem tudok beszélni, de szerintem különbség itt sem lesz az offline módhoz képest.



    Ui.: Aki szeretné on-line ellenem tolni, megtalál a 2666-os számú Olasz bajnokságban (ID: 68920) az 1. osztályban a Chievo Verona managereként. Hozzáteszem, nem sok esélyem van a bentmaradásra, mert 3 fordulóval a vége előtt vettem át a csapatot, 4 pontra a bentmaradást érő helytől és az utolsó 3 meccsen a Juve, az AC Milan és a Lazio lesznek az ellenfeleim. De a jó manager ezt is kibekkeli… Talán…