2015. február 26., csütörtök

Bohócverseny

Előrebocsátom, a következő cikk nem az én tollamból származik, de úgy gondoltam megosztom veletek, mivel érdekes, tanulságos és kb. minden benne van (sajnos) a magyar edzőképzésről...

Az MLSZ Grassroots C edzőképző tanfolyam, az edzőképzése első foka. 
Aki ma úgy dönt, edző szeretne lenni, itt kezd, innen indul. 
Ez azt is jelenti, hogy aki ide jelentkezik, annak általában nincs előképzettsége, sőt, mivel ez a végzettség kötelező ahhoz, hogy valaki a Bozsik korosztályokhoz tartozó csapatoknál dolgozzon, feltételezhető, hogy senkit nem ér hátrány, ha végzettség nélkül nem is dolgozik ilyen csapatoknál.
No persze, én gondolom csak ezt. 
A valóság teljesen más.
Sőt, tapasztalatból azt kell mondanom, lényegében pofára megy, ki kerül be egy ilyen tanfolyamra és ki nem. Pofára megy, és ezt olyan szakmai érvek mögé sorakoztatják, amit úgy nagyjából nem lehet megmagyarázni.
Szóval magamról néhány szót, csak hogy lássuk, milyen „előélettel” indultam neki a felvételinek. Nem mintha ez bármit kellene, hogy jelentsen, hiszen mint említettem, az edzőképzés első szintjére jelentkeztem.
Szóval az elmúlt 32 évet a futballpályán töltöttem, és bár nagypályán nem sikerült NB I-ig jutni, NB III-as meccsem van, több mint 32 éve vagyok igazolt játékos, futsalban pedig játszhattam a legmagasabb osztályban. Emellett 1996-ben végeztem a Magyar Testnevelési Egyetem labdarúgó edzői szakán – akkor még egyetemi keretek között oktatták azt, ami az edzőképzés mostani vezetői szerint nem ér semmit. A mai besorolás szerint ugyanis az a végzettségem nem ér fel egy nyolc napos tanfolyammal.
A játék mellett korábban edzősködtem NB II-es ificsapatnál, budapesti és megyei felnőtt csapatnál, az egyik Pest-megyei településen lényegében a nulláról építettem ki az U7, U9, U11-es korosztályt. Jelenleg a Budapest-bajnokságban játszom, mellette besegítek a klub U15-ös csapatának munkájába. Nem gondolom magam sztáredzőnek, sőt, mindentudó amatőr edzőnek sem. Csupán tanulni szeretnék, de erre semmi esélyem.
És ezt nem a mostani felvételi után mondom, hiszen az elmúlt négy évben, két különböző megyében, öt alkalommal jelentkeztem erre a tanfolyamra. Ez is bizonyítja, nem azért írom ezt a cikket, mert most nem vettek fel, hiszen ha ez vezérelne már korábban megírtam volna. És nem is azokkal van bajom, akik bejutottak a tanfolyamra, sőt! A bejutottak nem tehetnek arról, hogy olyan felvételi eljárás, amilyen.
Az vezérel, hogy bemutassam, milyen a felvételi arra a tanfolyamra, amely állítólag a magyar futball egyik legfontosabb szegmense napjainkban.  
Szóval a felvételi egy beszélgetéssel indult, ahol az edzőképzés egyik vezetőjének kellett elmondanom, miért akarok a tanfolyamra jelentkezni.
Idén, amikor beléptem a terembe, elindítottam egy stoppert.
A beszélgetés 3 perc 23 másodpercig tartott.

Ebben az időben az edzőképzés vezetője megkérdezte, hogy a Testnevelési Egyetem elvégzése óta miért nem végeztem el valamelyik edzőképző tanfolyamot? Igazából erre érdemi választ adni nehéz, hiszen azért valljuk be, azt még Szalai László sem tudta megmagyarázni, hogy egy nyolcnapos tanfolyam miért ér többet, mint az a végzettség, amit korábban a TF-en lehetett szerezni. Nem mellesleg ez utóbbin Szalai László is ott volt az oktatók között. Már 1996-ban is. Ennek ellenére elmondtam, hogy míg korábban játszottam, az elmúlt időszakban nem vettek fel erre a tanfolyamra.
Az, hogy korábban a "TF-en" szerzett végzettségem a mai rendszerben  semmit nem ér, most is megerősítésre került, ugyanis megtudtam, hogy a végzettségem egy pontot ér, míg ha valakinek van egy D liszenszes végzettsége, az arra két plusz pontot kap. Ez utóbbi tanfolyam egyébként már nem létezik, korábban nyolc képzési nap volt. Többet ér a legalacsonyabb szintű edzőképzésen, mint a főiskola, igaz, már azt sem értem, hogy a jelenlegi legalacsonyabb edzői tanfolyamon miért számít, hogy valaki korábban tanult-e már, vagy nem.
Ezután az edzői múltam került szóba.
Igazából ezt sem értem, hiszen elméletben erre a tanfolyamra olyanok jelentkeznek, akik még nem edzősködtek. Vagy mondjuk úgy, nem jelenthetne hátrányt, ha valaki még nem edzősködött.
De nem így van.
Megtudtam ugyanis, hogy bár az NB II-es ifi, budapesti és megyei felnőtt edzői múlt, a jelenlegi U15-ös munka semmit nem ér, de ha Bozsik korosztályos csapatoknál dolgoznék akkor arra plusz pont járnak.
Tehát a MLSZ Grassroots C tanfolyamon képzik azokat, akik később az U7, U9, U11, U13-as korosztályokkal dolgoznak majd, de a felvételin plusz pont jár azért, ha mindenféle végzettség nélkül már most valaki ilyen korosztálynál dolgozik. Az mindegy, milyen elképzelés, szakmai útmutatás szerint teszi ezt, a lényeg az, hogy gyerekek mellett dolgozzon valaki. De csak ezeknél a korosztályoknál, a többi nem érdekes.
Bevallom, nagyon szeretném, ha erre valaki értelmes magyarázatot adna.
Mint ahogy arra is, hogyan lehetséges az, hogy a beszélgetés második percében eldőlt sorsom, mert beszélgetőpartnerem kijelentette, hogy mivel se D liszenszem nincs, se gyerekkel nem dolgozom, esélyem sincs bejutni azt edzőképzés legelső szintjére. 

Nem most!
Soha!

A mondat pontosan így hangzott el: „az a baj, ha a beszélgetésre maximális pontot adok, és a gyakorlati felvételin is maximális pontot kapsz, akkor sem juthatsz be, mert mindig lesznek, akik úgy jönnek ide, hogy van D liszenszük vagy gyerekekkel foglalkoznak."
Beszélgetésünk itt nagyjából véget is ért, a tanfolyam egyik vezetője 3 perc 23 másodperc alatt eldöntötte, hogy nem jutok be az edzőképzés első szintjére. A szakmai indok pedig az, hogy végzettség nélkül (hagyjuk most a korábbi edzői végzettséget) és nem megfelelő szakmai előélettel mentem oda, ahol lényegében a kezdő edzőket képzik. Az persze nem tudtam meg, hogy erre a nagy volumenű, három és fel perces beszélgetésre hány pontot kaptam.
Hogy milyen a felvételi arra a tanfolyamra, ahol a gyerekekkel foglalkozó edzőket képzik? Ilyen!
De még vissza volt a felvételi gyakorlati része, ami még inkább fokozta bennem az érzést, hogy itt lényegében pofára, ismeretségre megy az egész.
Nem történt ugyanis más, minthogy egy 60x40-es pályán fociztunk egymás ellen 25 percet.
Figyelem: 13-an a 12 ellen.
Merthogy ugye huszonöten voltunk a felvételin.

Ezt a szakmailag lényegében értékelhetetlen játékot, ahol egymás sarkára tapostunk, egyetlen ember figyelte – aki egyébként az elején kijelentette, játszunk egy jót, de úgysem ez számít.
Két nap múlva értesítettek, hogy sajnos nem kerültem be a tanfolyamra.
Meg kell ismételnem, nem azért írom ezt az anyagot, mert nem kerültem be, mert ha így lenne, korábban is írhattam volna.  Ötödszörre csináltam ugyanis végig ezt a bohócversenyt, és ötödszörre sem tudtam eldönteni, ki milyen érvek mentén jut be a tanfolyamra, vagy kerül elutasításra.
Mint említettem, a magyar futball szakemberei és vezetői szerint a legfontosabb, hogyan képezzük a 6-15 éves korosztályt. A tanfolyamra, amelyen az itt dolgozó edzőket képzik, pofára, barátságból, ismeretségből lehet bekerülni egy olyan eljárás alatt, ami nagyjából megmagyarázhatatlanul vicces.
Amolyan bohócverseny.

Forrás: http://www.mifocink.com/FEHGYU