2015. február 25., szerda

A villámléptű

Tudom, mostanában elmaradtam a bejegyzésekkel, úgyhogy most pótlásként jöhet egy gyors, és nem túl hosszú poszt-osztozkodás. A kis felállásunk fontos része a két szélsőnk, azaz a futók. Nem-nem sakk játszmáról van szó, bár egy kicsit mégis. A modern futball teljesen kezd már átalakulni, és a régi klasszikus szélsők eltűnnek. Sokkal kevesebb a védekező feladat, és tulajdonképpen a két oldalsó játékosunk lett az egy szem csatár mellé felfutó 2. és 3. támadónk. Talán makacs vagyok, de nálam a futó, az klasszikus futó. Védekezik, támad, fel le sprintel a vonal mellett és játssza meg a csatárainkat. A lényeg: legyen villámgyors! Nem kell, hogy a fülcimpáján megállítsa a labdát, vagy hogy 60 méterről is hajszál pontosan kilője a jobb felsőt. Húzza meg a szélen és püfölje be középre a labdát, "valaki majd csak érkezik" jelszóval. Jó persze, kicsit leegyszerűsítettem a dolgot, de a lényeg akkoris ez. A mi felállásunkban a védekező feladat is benne van, nem ácsorog a játékosunk a felezővonalnál és várja, hogy indítsák. A fizikumot illetően sincs különös kitétel, de személy szerint jobban szeretem erre a posztra az alacsony súlypontú játékosokat akik amellett hogy gyorsak, fürgék is, és jó a "cselezőkéjük", valamint nem árt ha vastüdővel rendelkeznek, mivel az ellenfél 16-osától a saját 16-osunkig kell fel-le közlekednie. Az ilyen villámléptű emberkék megkönnyítik az életünket, hiszen elöl és hátul is rendkívül hasznosak tudnak lenni, nagy hatékonysággal segítik a védekezést és a támadást is...