2015. február 26., csütörtök

Bohócverseny

Előrebocsátom, a következő cikk nem az én tollamból származik, de úgy gondoltam megosztom veletek, mivel érdekes, tanulságos és kb. minden benne van (sajnos) a magyar edzőképzésről...

Az MLSZ Grassroots C edzőképző tanfolyam, az edzőképzése első foka. 
Aki ma úgy dönt, edző szeretne lenni, itt kezd, innen indul. 
Ez azt is jelenti, hogy aki ide jelentkezik, annak általában nincs előképzettsége, sőt, mivel ez a végzettség kötelező ahhoz, hogy valaki a Bozsik korosztályokhoz tartozó csapatoknál dolgozzon, feltételezhető, hogy senkit nem ér hátrány, ha végzettség nélkül nem is dolgozik ilyen csapatoknál.
No persze, én gondolom csak ezt. 
A valóság teljesen más.
Sőt, tapasztalatból azt kell mondanom, lényegében pofára megy, ki kerül be egy ilyen tanfolyamra és ki nem. Pofára megy, és ezt olyan szakmai érvek mögé sorakoztatják, amit úgy nagyjából nem lehet megmagyarázni.
Szóval magamról néhány szót, csak hogy lássuk, milyen „előélettel” indultam neki a felvételinek. Nem mintha ez bármit kellene, hogy jelentsen, hiszen mint említettem, az edzőképzés első szintjére jelentkeztem.
Szóval az elmúlt 32 évet a futballpályán töltöttem, és bár nagypályán nem sikerült NB I-ig jutni, NB III-as meccsem van, több mint 32 éve vagyok igazolt játékos, futsalban pedig játszhattam a legmagasabb osztályban. Emellett 1996-ben végeztem a Magyar Testnevelési Egyetem labdarúgó edzői szakán – akkor még egyetemi keretek között oktatták azt, ami az edzőképzés mostani vezetői szerint nem ér semmit. A mai besorolás szerint ugyanis az a végzettségem nem ér fel egy nyolc napos tanfolyammal.
A játék mellett korábban edzősködtem NB II-es ificsapatnál, budapesti és megyei felnőtt csapatnál, az egyik Pest-megyei településen lényegében a nulláról építettem ki az U7, U9, U11-es korosztályt. Jelenleg a Budapest-bajnokságban játszom, mellette besegítek a klub U15-ös csapatának munkájába. Nem gondolom magam sztáredzőnek, sőt, mindentudó amatőr edzőnek sem. Csupán tanulni szeretnék, de erre semmi esélyem.
És ezt nem a mostani felvételi után mondom, hiszen az elmúlt négy évben, két különböző megyében, öt alkalommal jelentkeztem erre a tanfolyamra. Ez is bizonyítja, nem azért írom ezt a cikket, mert most nem vettek fel, hiszen ha ez vezérelne már korábban megírtam volna. És nem is azokkal van bajom, akik bejutottak a tanfolyamra, sőt! A bejutottak nem tehetnek arról, hogy olyan felvételi eljárás, amilyen.
Az vezérel, hogy bemutassam, milyen a felvételi arra a tanfolyamra, amely állítólag a magyar futball egyik legfontosabb szegmense napjainkban.  
Szóval a felvételi egy beszélgetéssel indult, ahol az edzőképzés egyik vezetőjének kellett elmondanom, miért akarok a tanfolyamra jelentkezni.
Idén, amikor beléptem a terembe, elindítottam egy stoppert.
A beszélgetés 3 perc 23 másodpercig tartott.

Ebben az időben az edzőképzés vezetője megkérdezte, hogy a Testnevelési Egyetem elvégzése óta miért nem végeztem el valamelyik edzőképző tanfolyamot? Igazából erre érdemi választ adni nehéz, hiszen azért valljuk be, azt még Szalai László sem tudta megmagyarázni, hogy egy nyolcnapos tanfolyam miért ér többet, mint az a végzettség, amit korábban a TF-en lehetett szerezni. Nem mellesleg ez utóbbin Szalai László is ott volt az oktatók között. Már 1996-ban is. Ennek ellenére elmondtam, hogy míg korábban játszottam, az elmúlt időszakban nem vettek fel erre a tanfolyamra.
Az, hogy korábban a "TF-en" szerzett végzettségem a mai rendszerben  semmit nem ér, most is megerősítésre került, ugyanis megtudtam, hogy a végzettségem egy pontot ér, míg ha valakinek van egy D liszenszes végzettsége, az arra két plusz pontot kap. Ez utóbbi tanfolyam egyébként már nem létezik, korábban nyolc képzési nap volt. Többet ér a legalacsonyabb szintű edzőképzésen, mint a főiskola, igaz, már azt sem értem, hogy a jelenlegi legalacsonyabb edzői tanfolyamon miért számít, hogy valaki korábban tanult-e már, vagy nem.
Ezután az edzői múltam került szóba.
Igazából ezt sem értem, hiszen elméletben erre a tanfolyamra olyanok jelentkeznek, akik még nem edzősködtek. Vagy mondjuk úgy, nem jelenthetne hátrányt, ha valaki még nem edzősködött.
De nem így van.
Megtudtam ugyanis, hogy bár az NB II-es ifi, budapesti és megyei felnőtt edzői múlt, a jelenlegi U15-ös munka semmit nem ér, de ha Bozsik korosztályos csapatoknál dolgoznék akkor arra plusz pont járnak.
Tehát a MLSZ Grassroots C tanfolyamon képzik azokat, akik később az U7, U9, U11, U13-as korosztályokkal dolgoznak majd, de a felvételin plusz pont jár azért, ha mindenféle végzettség nélkül már most valaki ilyen korosztálynál dolgozik. Az mindegy, milyen elképzelés, szakmai útmutatás szerint teszi ezt, a lényeg az, hogy gyerekek mellett dolgozzon valaki. De csak ezeknél a korosztályoknál, a többi nem érdekes.
Bevallom, nagyon szeretném, ha erre valaki értelmes magyarázatot adna.
Mint ahogy arra is, hogyan lehetséges az, hogy a beszélgetés második percében eldőlt sorsom, mert beszélgetőpartnerem kijelentette, hogy mivel se D liszenszem nincs, se gyerekkel nem dolgozom, esélyem sincs bejutni azt edzőképzés legelső szintjére. 

Nem most!
Soha!

A mondat pontosan így hangzott el: „az a baj, ha a beszélgetésre maximális pontot adok, és a gyakorlati felvételin is maximális pontot kapsz, akkor sem juthatsz be, mert mindig lesznek, akik úgy jönnek ide, hogy van D liszenszük vagy gyerekekkel foglalkoznak."
Beszélgetésünk itt nagyjából véget is ért, a tanfolyam egyik vezetője 3 perc 23 másodperc alatt eldöntötte, hogy nem jutok be az edzőképzés első szintjére. A szakmai indok pedig az, hogy végzettség nélkül (hagyjuk most a korábbi edzői végzettséget) és nem megfelelő szakmai előélettel mentem oda, ahol lényegében a kezdő edzőket képzik. Az persze nem tudtam meg, hogy erre a nagy volumenű, három és fel perces beszélgetésre hány pontot kaptam.
Hogy milyen a felvételi arra a tanfolyamra, ahol a gyerekekkel foglalkozó edzőket képzik? Ilyen!
De még vissza volt a felvételi gyakorlati része, ami még inkább fokozta bennem az érzést, hogy itt lényegében pofára, ismeretségre megy az egész.
Nem történt ugyanis más, minthogy egy 60x40-es pályán fociztunk egymás ellen 25 percet.
Figyelem: 13-an a 12 ellen.
Merthogy ugye huszonöten voltunk a felvételin.

Ezt a szakmailag lényegében értékelhetetlen játékot, ahol egymás sarkára tapostunk, egyetlen ember figyelte – aki egyébként az elején kijelentette, játszunk egy jót, de úgysem ez számít.
Két nap múlva értesítettek, hogy sajnos nem kerültem be a tanfolyamra.
Meg kell ismételnem, nem azért írom ezt az anyagot, mert nem kerültem be, mert ha így lenne, korábban is írhattam volna.  Ötödszörre csináltam ugyanis végig ezt a bohócversenyt, és ötödszörre sem tudtam eldönteni, ki milyen érvek mentén jut be a tanfolyamra, vagy kerül elutasításra.
Mint említettem, a magyar futball szakemberei és vezetői szerint a legfontosabb, hogyan képezzük a 6-15 éves korosztályt. A tanfolyamra, amelyen az itt dolgozó edzőket képzik, pofára, barátságból, ismeretségből lehet bekerülni egy olyan eljárás alatt, ami nagyjából megmagyarázhatatlanul vicces.
Amolyan bohócverseny.

Forrás: http://www.mifocink.com/FEHGYU

2015. február 25., szerda

A villámléptű

Tudom, mostanában elmaradtam a bejegyzésekkel, úgyhogy most pótlásként jöhet egy gyors, és nem túl hosszú poszt-osztozkodás. A kis felállásunk fontos része a két szélsőnk, azaz a futók. Nem-nem sakk játszmáról van szó, bár egy kicsit mégis. A modern futball teljesen kezd már átalakulni, és a régi klasszikus szélsők eltűnnek. Sokkal kevesebb a védekező feladat, és tulajdonképpen a két oldalsó játékosunk lett az egy szem csatár mellé felfutó 2. és 3. támadónk. Talán makacs vagyok, de nálam a futó, az klasszikus futó. Védekezik, támad, fel le sprintel a vonal mellett és játssza meg a csatárainkat. A lényeg: legyen villámgyors! Nem kell, hogy a fülcimpáján megállítsa a labdát, vagy hogy 60 méterről is hajszál pontosan kilője a jobb felsőt. Húzza meg a szélen és püfölje be középre a labdát, "valaki majd csak érkezik" jelszóval. Jó persze, kicsit leegyszerűsítettem a dolgot, de a lényeg akkoris ez. A mi felállásunkban a védekező feladat is benne van, nem ácsorog a játékosunk a felezővonalnál és várja, hogy indítsák. A fizikumot illetően sincs különös kitétel, de személy szerint jobban szeretem erre a posztra az alacsony súlypontú játékosokat akik amellett hogy gyorsak, fürgék is, és jó a "cselezőkéjük", valamint nem árt ha vastüdővel rendelkeznek, mivel az ellenfél 16-osától a saját 16-osunkig kell fel-le közlekednie. Az ilyen villámléptű emberkék megkönnyítik az életünket, hiszen elöl és hátul is rendkívül hasznosak tudnak lenni, nagy hatékonysággal segítik a védekezést és a támadást is...


2015. február 7., szombat

Hírességekkel karöltve...

Szóval ismét egy kispályás sztori következik, ami nem kispályás... Minden félévben megrendezi a PMFC csapata a szurkolói bankettjét és ezzel karöltve a szurkolói focitornáját, ahol az utóbbi időben az én csapatom is mindig megjelenik. Az első alkalommal annyira nagy létszámban jelentünk meg, hogy két csapatot kellett indítanunk(hozzáteszem 3 a 3 elleni játékról van szó, vészkapura), így az 1860 Kisfröccs mellett egy Idegenbenjóaziksz FC nevű csapatot is indítottunk. Meglepetésre az első kupa csoportkörében az erősebbik keretnek hitt 1860 Kisfröccs csapata gyorsan búcsúzott, viszont a másik csapat, a PMFC női csapatának segítségével sikeresen továbbjutott, és meg sem állt a döntőig, ahol Isti szurkolása mellett (aki egyszemélyes béközéppé itta magát az ingyensör segítségével) egy elképesztő meccset játszott. A rendes játékidőben az eredmény ugyanis 0-0 volt, ami azért nem mindennapos egy ilyen fajta ketrecfoci alkalmával, majd a hosszabbításban Atis szabadrúgásból(!) lőtt góljával sikerült nyernünk.Itt álljunk is meg egy szóra. Tegyétek össze a képet. Vészkapu, azaz egy 1 méterszer fél méteres kis kapu. Szabadrúgás egy jó 8-9 méterről, és hatalmas gól. Szinte a lehetetlen kategória, de velünk megtörtént, és sikerült.Hozzáteszem ismét voltak lányok a csapatainkban, és nálunk játszott a torna legfiatalabb játékosa Kinga személyében aki ekkor talán 13 éves volt... És ő is lett a legfiatalabb gólszerző!!! Szóval büszkék lehettünk magunkra, és várhattuk a következőt immáron címvédőként... Mert az igazi férfi nem bánt nőt, nem erőszakos, de viszont kupagyőztes....

A következő kupára nagy reményekkel indultunk, ugyanis sikerült beerősíteni az előző évi Coca-Cola Cup női gólkirályával, és néhány igen jó spílerrel. Ide kacifántos módon 3 csapattal érkeztünk. Történt ugyanis, hogy egyszercsak érkezett egy telefon jóbarátomtól, Götz Attilától (A Pécsi Nemzeti Színház színésze, A soulmirror nevű zenekar frontembere), hogy ők is jönnének erre a kupára a színházból (mert lesz ilyen médiás hírességes kupának nevezett valami is), és esetleg tudnánk-e szerelést biztosítani nekik, így beleolvadva a kis csapatunkba. Természetesen igen mondtam és bele is vágtunk. Sajnos a kupán bőven a várakozások alatt teljesítettünk, az idegenbenjóaziksz már a csoportban búcsúzott, míg az 1860 Kisfröccs nevű gárda a negyeddöntőben búcsúzott a további küzdelmektől. Minden esetre elmondhattuk magunkról, hogy már mindenhol ott vagyunk, és ha játékban nem is mindig, hangulatban akkor is hatalmasak vagyunk...


2015. február 2., hétfő

A Mókusgárda...

Azért, hogy a blog szórakoztató faktora is emelkedjen kicsit, ma egy régi sztorit hozok.
Volt egyszer egy csapat, amivel megindultunk a jó magyar Alföld felé egy nemzetközi tornára. A kis csapatunkat reggel 5kor sikerült bepakolni a buszba, és az indulás után mire lesz figyelmes az edző? Egy Tesco márkájú üveg vodka repül ki az ablakon. Oké. nem gond, végülis az üveg tele volt. Majd jöm az első hang a kapusunktól "b*sszátok meg, azt hittem a Tesco narancs Tesco Vodkával egy jó dolog, mert két mínusz az egy plusz... Hát nem!!!" Na itt már látszott a csapat sorsa, ilyen hozzáállással nem lehet kupát nyerni gondolnánk... Megérkeztünk, elfoglaljuk a szállásunkat, ahol Gergő jön oda: "Mester, van egy kis gond... Otthon hagytam a cipőmet... Nem gond, ha ebben játszom?" Majd a játékosunk rámutat az Adidas Superstar cipőjére... Ami ugyebár nem éppen futballra van tervezve.... Oké, semmi gond... Irány a sportcsarnok. A helyiek valamiért nem annyira szeretnek minket (lehet azért mert van 4 helyi csapat, mi meg nem vagyunk közte?), de a játékosaim találékonyak, Gergő kettő olyan 5-6 éves forma srácot tanít focizni, akik szinte istenként néznek fel rá. Közeleg az első meccs. Kezdek egyre jobban félni, vajon mi jöhet még? A játékosaim készek felvonulni a pályára. Páran nagyon mosolyognak valamin, majd megszólal a hangosbemondó, a pályára hívja a csapatokat, és a Pécsiek meccse előtt mi szól? Na mi? Az MHV-től az Álmodj királylány... Alkotnak a srácok, röhögésben tör ki a meccset figyelő 2-300 ember... Mivel kispályán nálam első a biztonság 2-2-1-es felállásban lépünk pályára, és valami elképesztő meccsen nyerünk 5-0ra... Fura érzés fog el... A srácok felszabadultak, és bitang jók. Talán pont az teszi, hogy lazára veszik az egészet. Mutatja ezt az is, hogy Gergő 4 gólt rúg a futballra alkalmatlan cipőjében. A nap végére ott állunk 4 győzelemmel, a csoportunkat magasan nyerve a nagy eredmény küszöbén. A srácok pedig élvezik a futballt és az azt körülvevő miliőt. Ezt hűen tükrözi, hogy a helyi TV-nek adott interjúban Viktor, a csapat kapitánya kitépi a riporter kezéből a mikrofont, és meginterjúvolja őt! Majd megköszöni az interjút, és közli, hogy nagyon örülünk annak hogy itt lehetünk, és képviseljük Pécset, azon belül pedig a... (majd bemondja az egyik helyi legnagyobb riválisunkat). Ekkora idiótákat még a föld nem hordott a hátán, mint az én fiaim... Az estére én már készültem lélekben. Nem mondtam semmit a fiúknak, mindegyik kis híján felnőtt, talán van annyi eszük, hogy nem állnak neki "dájdájozni". De nincs... Megünneplik a 100%-os teljesítményt... Hajnalban fehérbortól bűzölögve érnek vissza, miután Sprite-al összekeverve tablettás fehér bort vedelnek hektószámra, és hányják végig csapatostól a Mókus utcát (Innen ered az ital neve: mókusfröccs)... Reggel a Kapusunkat a fürdőszobából szedik össze, mert részegen elaludta zuhany alatt, van aki a középkezdés előtt szalad le a pályáról hányni... Jó előjelek... Természetesen nem lehet más a vége, mint brutálisan nagy vereség, már már megalázó gólkülönbséggel(azért két gólt még így is beszenvedtünk, de kaptunk mellé 9-et)... Illetve megalázó lett volna, ha az ellenfél kapusa berúgja a megítélt büntetőt, de a koki kapusunk nem mozdult el rá, csak állt középen, ennek köszönhetően hátra esett, és úgy kellett lehozni a pályáról agyrázkódással... Persze a műsor kedvéért Peti még beordít a pályára a kispadról: "Mit akartok ti? A mi kapusunk kifejeli a hetest!"...  Igen, kifejelte... Ahogy mi is kifejeltük magunkat a torna legnagyobb esélyeseként, a negyeddöntőben... Vigaszul azért Gergő behúzta így is a gólkirályi címet, az Adidas Superstarban... Ebből látszik, hogy nem a cipő teszi az embert... Sokat tanultam ebből az esetből, a következő alkalmakkor mindig nagyobb odafigyeléssel, tiszta fejjel vezettem a csapatot, de vagy a bírók miatt, vagy mert gyengén játszottunk, azóta sem sikerült olyan eredményt, és olyan játékot produkálni, mint a Mókusos gárdámmal...


2015. február 1., vasárnap

Homokfutók

A nyarat túlélni futball szempontjából nem egyszerű dolog, viszont van egy nagyon jó kikapcsolódásnak is mondható történet. Úgy hívják: Strandfoci!
A kis csapatunkat életünk első strandfoci kupájára teljesen véletlenül sikerült nevezni. Éppen pályabérlési lehetőséget kerestem a nagypályás csapatomnak, amikor az egyik cég vezetője, Ábrahám Attila(igen, a volt játékvezető) szólt, hogy lenne egy ilyen lehetőség és tudja hogy mi szoktunk járni kispályázni is. Én meg erre ahogy lenni szokott, azt mondtam, miért ne?
A kupa majd egy hónapos volt, napi két-három meccs játszódott le unblock, így volt idő pihenni, és megvolt az az "igazibajnokság" feeling. Az első vicces dolog az volt, hogy a strandfociban más szabályok uralkodnak. gondolok arra pl. hogy a szabadrúgások elé nem állhat oda senki, tehát a kapu és a labda közötti területet üresen kell hagyni. Igazából meglepő módon jól ment a kis csapatunknak és a torna egyetlen profinak mondható tényleg strandfocival foglalkozó csapata, és egy NB I-es játékosokból összeverbuvált csapat mögött a 3. helyen végeztünk, ami nem egy rossz eredmény.
Szerencsére egyre nagyobb divat lesz a sportágnak ez a mellékága is, így amikor csak lehet, mi is megjelenünk. Gondolok itt például a Balatonbogláron minden évben megszervezett Omerta'a kupára például, ahol első alkalommal a kis csapatunk szintén a dobogó 3. helyét húzta be(meg persze én a legjobb kapus címet ;) ). Bár hozzáteszem itt meglepődtünk, amikor az 5x2-es kapu helyett kézilabda fogadott a játéktéren, de az élményen ez a dolog mit sem változtatott.
Erről a kupáról van egy kis videónk is, az Alkonyi Dentál csapata elleni meccsünk:


Mindent összevetve, a nyári kispályás tornák egyik gyöngyszeme mindig, ha  "homokfutóvá" válhatunk. Ez így teljesen más mozgást és játékstílust igényel, mint a kis vagy nagypályás futball, arról nem is beszélve, hogy 5x fárasztóbb, és megterhelőbb. Javasolnám alapozásnak, heti 3-4x egy-egy óra folyamatos strandfocizást. Az erőnlét garantált ;)


Ui.: Az első kapott gólunk, NEM volt gól!!!! :D Esküszöm h a vonalon fogtam meg a labdát... :D