2015. január 28., szerda

Nem kispálya!

A következő fejezet/téma/címke alatt található dolog, inkább egy amolyan sztorizgatósdi, ami arról szól, hogy hogyan lesz egy hatalmas poénból egy sokkal nagyobb dolog. A történethez 2002 december 30-ig kell visszamenni az időben, amikor egy pár haverunkkal összeálltunk egy kétnapos kispályás kupára, hogy focizzunk egyet.
A reggeli koránkelést legyőzve valamikor fél 7 magasságában indultunk neki az előttünk álló 30-40 km-nek a torna helyszínére, ahol egy helyi csapattársunk fogadott, hogy siessetek, mindjárt zárul a nevezés, és utána rögtön lesz a sorsolás, és kéne gyorsan egy csapatnév. Nem is emlékszem már, hogy miért, meg kitől jött az ötlet, de az 1860 München (meg a közeli kocsma látványa) megihletett minket és lett a csapatnév: 1860 Kisfröccs.


A sorsoláskor hoztuk a formánkat és nagyon szerencsések voltunk, este 9kor léptünk először pályára, és az ellenfelek között volt NB III-mas csapat, sőt valami Horvát futsal válogatott csapat is. Mivel a kezdésig volt laza 12 óránk, úgy éreztük frissítőt kell magunkhoz venni, és lecsúszott egy-két(tálca) sör, meg a nevünkhöz hűen pár fröccs is gazdára talált. Estére természetesen totálos állapotban léptünk pályára, ami az eredményeinken meg is látszott, mivel a tornát két elég nagy arányú vereséggel kezdtük, ráadásul nekem speciel mindkét lábamban állt a görcs, így stratégiai lépésre szántuk el magunkat, és kapust cseréltünk az utolsó meccs előtt, ahol a csoportunkat már akkor magasan nyerő Horvát csapat volt az ellenfél. Meccs előtt még legurult egy-két sör, és jött a meglepetés. Hatalmas csatában 2-0ra vertük a magasan jegyzett ellenfelünket.
Itt született meg az azóta sok sikert, meg nagy bulikat átélt csapatunk.
A következő kupán ami még a középiskolában rendezett torna volt, már szervezetten álltunk össze, és itt született meg a nagy ötlet. Volt ugyanis az osztályomban egy lány, aki akkor a PMFC női ifi csapatában futballozott, így megkérdeztük, hogy nem lenne-e kedve jönni velünk. Itt jöttünk rá (a kupát megnyertük, a gólkirályi címet behúztam, és a leányzó is megrúgta a maga kis góljait), hogy a férfiak között egy nő, hatalmas segítség lehet, ha tud focizni. Ugyanis márcsak a neméből adódóan sem veszik komolyan sem őt, sem a csapatát. Nem rúgnak oda neki, nem állnak mellé, sőt sokszor egyedül hagyják a kapujuk előtt, mert nem hiszik el, ohgy pont ő lesz az aki berúgja a helyzetet(pedig nem egy kupán voltunk, ahol egy női játékosunk hozta el a legjobb játékos címet, de erről úgyis fogok még írni).
Összegezve tényleg így kezdődött a kis csapatunk története, amit most már büszkén mondhatom, hogy a városunk ismer, és szeret, sőt a Dél-Dunántúlon is letettük már sok helyen a névjegyünket.
Úgyhogy ez volt a kezdet, és folyt. köv. :)

Az első csapatképünk. 2002.december.30.