2015. január 31., szombat

3 az 1-ben

A mai napra egy kicsit "szárazabb" témát, azaz egy szabadrúgás variációt hoztam, ami igazából nem is egy, hanem rögtön három.
Az ilyen fajta szabadrúgás variációknak a váratlan húzása, a zavar okozás a lényege. Sokszor látunk olyan videókat a youtube-on, hogy 4-5 ember is átlépi a labdát mielőtt elrúgják, vagy szándékosan orra bukik valaki. Egyrészt ez vicces dolog, másrészt viszont nagyon jó terv arra, hogy elvonjuk az ellenfél figyelmét. A kapus szemszögéből nézve (ugye lehúztam egy pár évet kapuban, tapasztaltam), rettentően zavaró, amikor nem tudja eldönteni, hogy mikor fogják elrúgni azt a rohadt szabadrúgást. Merthogy  a kapus általában már akkor elmozdul valamelyik irányba, amikor a rúgó játékos még csak a lábát lendíti, hogy kapura küldje a labdát.
Na de elöljáróban ennyit, jöhet a képecske elemzése, és fény derülhet arra, hogy hogyan lehet ebből a felállásból 3 variációt is kihozni(amúgy többet is ki lehet, de ezek a nem túlbonyolított figurák).
Szürke színnel a játékosok útját, feketével a labdáét jelöltem. A narancs a játékos "kezdő pozíciója", a sárga az "érkezési", a kék pedig az ellenfél sorfalát akarja jelképezni.
Az 1-es variációnál a 7-es, majd 8-as játékos is nekifut a labdának és átlépi azt és a 6-os ellövi a szabadrúgást. Ez egyszerű verzió, de arra jó, hogy a kapust meg tudjuk figyelni, hogy mennyire lép be a sorfal mögé és lehet visszarúgni a helyére a szabit.
A 2.(2-1) variációnál a mozgást a 8-as játékos indítja, majd jön a 7-es akik mindketten nekifutnak a labdának, végül a 6-os játékosunk a sorfal mellett legurítja a labdát a 8-asnak, aki keményen, erőből középre lövi azt, a 3 érkezőnkből egy meg csak oda tud érni(a hosszú oldalit érdemes leginkább).
A 3. variáció az én kicsi kedvencem. Az alapja ennek a 2-es variáció, ugyanaz történik mint ott, de a labdát itt a sorfal másik oldalán elfutó(bár inkább kocogó) 7-es játékos kapja a rövid oldalon és tűzheti kapura azt.

Egyszerű és nagyszerű, ezt a jelzőt tudnám erre a szabadrúgásos variációra mondani, mert így ugyanabból a felállásból mindig mást lehet kihozni (egy meccsen ha van annyi szabadrúgás, akkor érdemes 1-2-3 sorrendben végig csinálni a variációkat).

Ui.: A szabadrúgást a 25-30 méter távolságból való szabadrúgásoknál érdemes alkalmazni, ha közelebb van, azt el kell püfölni, nem érdemes szórakázni... :)


2015. január 29., csütörtök

Add el magad!

Ahogy a mai világban már megszokott, minden a marketingről és a reklámról szól. Sajnos ez a sportban és a futballban is egyre inkább így van, és itt most nem arra gondolok, hogy a Józsika árát minél feljebb kell húzni, és nem 2 lyukas labdáért eladni, hanem kérni érte minimum egy fél tehenet... Hozzáteszem vannak ezen a szinten is zseniális húzások, például az a (ha jól emlékszem talán Norvég) játékos, aki e-bayen hirdette meg magát eladásra... Szóval ha nagyot akarunk húzni, akkor Józsikát feldobjuk vaterára és ott adjuk el, mert arra tuti ráharap a média. És akkor ilyen átvezető után oda is értem, ahova ki akartam lyukadni. Manapság szponzort találni egy csapatnak nem egyszerű. Ha van ismerős akkor a TAO keretein belül még csak-csak megoldja az ember (bár TAO sem lesz már sokáig), de amúgy szinte lehetetlen. Ahhoz, hogy szponzor legyen, eladhatóvá kell tenni a csapatot. Erre a legjobb módszer a közösségi média, ugyanis hatalmas a "felvevő közönség". Persze a nagyobb érdeklődéshez jó kampány kell. Én személy szerint ezt megoldottam anno a saját csapatommal, amikor kikerültem Trollfocira, mint a magyar "Márcsellólippi", öltönyben szivarral a kézben egy Megyei Iv. osztályú meccsen, a kispadnál állva. De ugyanígy ki lehetne aknázni ezeket a lehetőségeket minden csapatnál egy kis kreativitással. Példának okáért: ha van egy női csapatunk, ott a nagy számok törvénye alapján akad egy-két szép lány. Na akkor szerzünk egy fotóst, és kidobunk mondjuk egy naptárat, vagy csak egy fotósorozatot. Egyből felkapja a média, és egy héten belül garantáltan ott leszünk a Nemzeti Sport on-line egyik cikkében. A szponzorkérdésben pedig pofátlannak kell lenni. Én a Coca-Colától az Adidas-on át, a helyi hentesig mindenkinek levelet írtam, hogy van egy csapatom amit saját pénzből üzemeltetünk és kéne a segítség a fenntartáshoz (amit persze nem sok mindenkitől kaptunk). A nagy cégek közül, egyedül a Puma volt az, aki hatalmas engedménnyel ellátott árlistát küldött nekünk a cuccairól, hogy ők ennyivel tudnak hozzájárulni a sikeres működéshez. De a helyi, kisebb cégek közül volt aki pénzzel beszállt a buliba, hála a nagy facebook-os érdeklődésnek ami a csapat iránt mutatkozott. Ebben a világban erről szól minden.
Az árut el kell tudni adni, ami reklám nélkül lehetetlen. És igen, a rossz reklám is reklám, de a jó még jobb, akkor is ha egy futball csapatról van szó...


2015. január 28., szerda

Nem kispálya!

A következő fejezet/téma/címke alatt található dolog, inkább egy amolyan sztorizgatósdi, ami arról szól, hogy hogyan lesz egy hatalmas poénból egy sokkal nagyobb dolog. A történethez 2002 december 30-ig kell visszamenni az időben, amikor egy pár haverunkkal összeálltunk egy kétnapos kispályás kupára, hogy focizzunk egyet.
A reggeli koránkelést legyőzve valamikor fél 7 magasságában indultunk neki az előttünk álló 30-40 km-nek a torna helyszínére, ahol egy helyi csapattársunk fogadott, hogy siessetek, mindjárt zárul a nevezés, és utána rögtön lesz a sorsolás, és kéne gyorsan egy csapatnév. Nem is emlékszem már, hogy miért, meg kitől jött az ötlet, de az 1860 München (meg a közeli kocsma látványa) megihletett minket és lett a csapatnév: 1860 Kisfröccs.


A sorsoláskor hoztuk a formánkat és nagyon szerencsések voltunk, este 9kor léptünk először pályára, és az ellenfelek között volt NB III-mas csapat, sőt valami Horvát futsal válogatott csapat is. Mivel a kezdésig volt laza 12 óránk, úgy éreztük frissítőt kell magunkhoz venni, és lecsúszott egy-két(tálca) sör, meg a nevünkhöz hűen pár fröccs is gazdára talált. Estére természetesen totálos állapotban léptünk pályára, ami az eredményeinken meg is látszott, mivel a tornát két elég nagy arányú vereséggel kezdtük, ráadásul nekem speciel mindkét lábamban állt a görcs, így stratégiai lépésre szántuk el magunkat, és kapust cseréltünk az utolsó meccs előtt, ahol a csoportunkat már akkor magasan nyerő Horvát csapat volt az ellenfél. Meccs előtt még legurult egy-két sör, és jött a meglepetés. Hatalmas csatában 2-0ra vertük a magasan jegyzett ellenfelünket.
Itt született meg az azóta sok sikert, meg nagy bulikat átélt csapatunk.
A következő kupán ami még a középiskolában rendezett torna volt, már szervezetten álltunk össze, és itt született meg a nagy ötlet. Volt ugyanis az osztályomban egy lány, aki akkor a PMFC női ifi csapatában futballozott, így megkérdeztük, hogy nem lenne-e kedve jönni velünk. Itt jöttünk rá (a kupát megnyertük, a gólkirályi címet behúztam, és a leányzó is megrúgta a maga kis góljait), hogy a férfiak között egy nő, hatalmas segítség lehet, ha tud focizni. Ugyanis márcsak a neméből adódóan sem veszik komolyan sem őt, sem a csapatát. Nem rúgnak oda neki, nem állnak mellé, sőt sokszor egyedül hagyják a kapujuk előtt, mert nem hiszik el, ohgy pont ő lesz az aki berúgja a helyzetet(pedig nem egy kupán voltunk, ahol egy női játékosunk hozta el a legjobb játékos címet, de erről úgyis fogok még írni).
Összegezve tényleg így kezdődött a kis csapatunk története, amit most már büszkén mondhatom, hogy a városunk ismer, és szeret, sőt a Dél-Dunántúlon is letettük már sok helyen a névjegyünket.
Úgyhogy ez volt a kezdet, és folyt. köv. :)

Az első csapatképünk. 2002.december.30.

2015. január 27., kedd

"ZS" Licensz

Előre leszögezem a következő írásom olyan, hogy akinek nem inge nem veszi magára. Ugye van ebben a csodás országban az új edzőképzés, ami szigorú, és nem egyszerű. Felvételi van!!! Én már ezen önmagában kiakadtam, hgoy felvételit tartanak, mintha minimum egyetemre készülnénk. Amikor 2 éve jelentkeztem, nem vettek be a képzésbe, merthogy túl alacsony osztályú csapatnál edzősködök, majd következőre. A következő alkalommal sem sikerült bekerülni, úgyhogy hanyagoltam is egy ideig, aztán idén közölték, hogy nem indul tavasszal, mert csak 18 ember jelentkezett(20 embertől indítják, de a felső létszámhatár 30 fő)... Na de nem is erre akarok kilyukadni. Hanem arra, hogy kiből lesz edző... Ugyanis van jópár ismerős úr és hölgy, akiknek megvan eme csodás papírjuk és úgy dolgoznak, hogy egy egyeneset nem tudnak amúgy labdába rúgni... Ezzel nem is lenne baj, mert ez alapvető pedagógiai és taktikai érzék nélkül is művelhető dolog tud lenni, ha kegyetlen sokat tanul az ember. De! Mi van azzal aki az utánpótlásban helyezkedik el? Mert oké, hogy egy felnőtt, vagy ifi korú játékosnak nem kell megtanítanod, hogy hogyan lőj kapura külsővel... De egy 8-10-12 éves forma fiúnak vagy lánynak hogyan tanítod meg, ha te sem tudod megcsinálni? Persze lehet, hogy csak az én fejemben létezik az, és én hibáztam amikor a kis srácoknak egyenként mutattam meg, hogy hogyan tartsa a lábát, és a cipője melyik részével találja el a labdát. De engem ez egyrészt zavar, másrészt valamilyen szinten azért felháborít. Mert hogy akarunk újra futball nagyhatalom lenni, ha az utánpótlásképzésünk ilyen? Arról nem is beszélve, hogy milyen emberek ülnek sokszor ezeken az amúgy rendkívül fontos kispadokon. Az hogy emberileg nullák, emellett pedagógiailag sincsenek a toppon, és ráadásul a taktikai érzékük is addig jut el, hogy "úgy kell játszani mint a Real Madrid!". Persze jogos, senki sem születik Sebes Gusztávnak, vagy éppen Mourinhonak, és szükség van a papírokra és továbbképzésekre, de sajnos itt is a "puszipajtások" és "bevásárlósok" vannak előnyben.
Mielőtt támadás érne. Igen, kicsit bánt, hogy megint nem lesz meg a papírom, és ugye papír nélkül maximum a megye IV-ben edzősködhetek "félhivatalosan", ahelyett hogy olyan helyen helyezkednék el ahol érhet is valamit az amit magamra szedtem az edzőségről az utóbbi években...


2015. január 26., hétfő

A karmester

Minden csapatba kell egy ember, aki fazont szab, aki jó karmesterként irányítja a kicsi zenekarunkat. A mi esetünkben, és alapfelállásunkban ez az ember a középpálya és a védelem között helyezkedik el. A neve pedig: a mélységi irányító.
Ez az a poszt, ahova különleges játékosra van szükség. Aki védekezésben az ütközőpont, megállítja, szűri az ellenfél támadásait. Támadásnál pedig fazont szab, irányít. Ez az a fajta játékos, aki olyan adottságokkal rendelkezik, ami nem sok mindenkiben található meg. Lát a pályán, látja a folyosókat, és úgy teszi oda a labdát, hogy előre látja mit csinál majd a csapattárs, és mit tesz a védő. Nem kell hogy villámgyors legyen, nem kell hogy akármelyik testrészén megállítsa a labdát... Csupán az a bizonyos plusz kell hogy meglegyen. Persze a kiváló rúgótechnika elengedhetetlen, mert ugye nem elég ha látja hova kell tenni a labdát, oda is kell rakni azt. Viszont az biztos, hogy ilyen játékost találni nehéz, mert ez tényleg adottság, amit nem lehet tanítani, vagy tanulni. Finoman kell kezében tartania a csapatot, és vezérként irányítani, karmesterként vezényelni a csapattársak minden mozdulatát. Védekezésben és támadásban is a legérzékenyebb, és egyik legfontosabb pillér ez a játékos.
Egy biztos: ha van ilyen játékosunk, már nyert ügyünk van...


2015. január 24., szombat

Zsebemben a liga...

A következő bemutatóm egy kicsit más, ezzel kockulok mostanság. Igazából nincs annyira mély tartalma, mint mondjuk egy FM15-nek, de szórakozásnak tökéletesen megteszi. A Kairosoft egyik ingyen letölthető játékáról, a Pocket League Story-ról van szó, amit tényleg a zsebedben tarthatsz, mivel Androidra, Windows Phone-ra és IOS-re adták ki.

Maga a játék első ránézésre kicsit gagyinak tűnik, nincs égbekiáltóan jó grafikája, és a játékmenet sem olyan aminek a megtanulásához napok kellenek. Viszont a mangás kinézetével elképesztő hangulat van.
Kezdjük az elején. Ahogy nekilátunk a menedzserkedésnek, először szépen kiválasztjuk a csapatunk mezszínét, kitaláljuk a csapatnevet, majd megalkothatjuk a saját csapatkapitányunkat. Utóbbi lényeges dolog, mivel egy bizonyos szintet elérve, a játékba felvett barátaink CSK-ját le tudjuk igazolni, potom pénzekért.
Az első dolgunk a csapatunk felállásának helyretétele. A felállásokból a játék elején nem sok érhető el, a segédedzőink hozzák magukkal a felállás variációkat, valamint különböző ligák megnyerése után lesz elérhető egy-egy új felállás. A játékosaink ereje pár adottságtól függ, amiket edzéssel növelhetünk (ez a része nem egyszerű, mivel képességpontokért tudunk edzeni, egyszerre csak 3 játékost).

Az edzőközpontunk fejlesztése szintén hangsúlyos, mivel minél magasabb szintű például a stadionunk, annál több néző jön ki a meccsekre, a különböző épületek, pedig a képesség és (huhh nemtudom milyen) pontjainkat növelik.
A meccseket abszolút a gép irányítja, sajnos a taktika változtatásán, és a cseréken kívül nem nagyon van más beleszólási lehetőségünk. Viszont  játékosok a teljesítményüktől függően Aurát kapnak, ami ha maximum szintre emelkedik, egy kattintással aktiválni tudjuk, és a következő sípszóig a játékosunk "vörösen izzik" és szinte megállíthatatlan lesz!



A meccseken fontos szerepet kap az időjárás és a talajviszonyok is. Játszhatunk szakadó esőben, hóban, ami mind-mind megváltoztatja a játékosaink viselkedését. Ugyanezen az elven alapszik a pálya talaja dolog is. Egy csapat játszhat homokos pályán, földesen (Jó mennyei Megyei), és füves pályán, amik szintén sok képességünkre rányomhatják a bélyeget.
Alapvetően a fejlődés rpg stílusú, képességpontok és tapasztalati pontok határozzák meg, hogy mit, mennyit és hogyan fejlődik a csapatunk. A csapatunk fejlődésének 10. szintje van (eddig a 6. szinten vagyok), és minél magasabb a szint, annál több dolgot oldunk fel a játékban..
Fontos szerepet kap az online rész. A barátok felvétele id alapján működik, bepötyögjük a felvenni kívánt barát ID-jét, majd ő megkapja az értesítést, és dönt arról, hogy ismerni akar-e (az én ID-m: 615,869,495 aki gondolja nyugodtan vegyen fel). A barátok a 2. szint elérése után lesznek érdekesek, mivel akkor, mint már említettem, le tudjuk igazolni a haverunk csapatkapitányát a csapatunkba. Ezek után az 5. szinttől tudunk majd megmérkőzni a barátokkal, majd pedig a végén már on-line meccseken és ligákban is játszhatunk (rengeteg pluszt kapva emiatt).
Rengeteg mód van még a csapatunk fejlesztésére, kezdve a szurkolói bankettól a boltban vásárolt képességekig (ugye tudjuk, a free-to-play nem mindig annyira free).

Tudnék még oldalakat írni a játékról, de az az egyszerűbb ha kipróbáljátok. Én személy szerint nagyon jól elszórakozom vele, és kikapcsolódásként tökéletes...

UI: Egy tipp. A játékosain fáradnak a mérkőzések után, és az edzőnk alapból nem igazán rehabilitálja őket. Ilyenkor célszerű bemenni az edzőhöz, és az edzési stílust P&R-ra állítani, így a játékosainkkal pihentető gyakorlatokat fog végeztetni. ;)


A Tornyok

A következő szöglet-felállás a tornyok nevet kapta tőlem. A születésének érdekes sztorija van. Egy NB II-es női csapatnál dolgozgattam, és nagy problémát jelentett, hogy egyetlen olyan játékos volt a csapatban, aki képes volt a szögleteket a hosszú oldalra rúgni. Ekkor jutott eszembe egy hatékonynak tűnő variáció, a rövidre rúgott labdákra.
Egy tejesen egyszerű dologról lenne szó, amihez elég csupán 3 jól fejelő játékos. A lényeg, hogy be kell tömörülni a rövid oldalra egy ember a rövid kapufához, egy az ötös sarkához, egy közéjük, egy pedig a kapus elé. Egy játékos lesz a tizenegyes pont magasságában a rövid oldali kapufa magasságában a lecsorgó labdák miatt, és egy ember a hosszú oldalon érkezik. a Biztosításhoz két ember a félpályán, egy pedig a tizenhatos körüli kipattanókra. A felállás lényege, hogy tömeget varázsolunk a rövid oldalra, így a kapust eleve kizárjuk. ha sikerül kapu felé csúsztatni a beérkező labdát, a gól szinte biztos.
Igazából ez egy teljesen egyszerű dolog, lehet ezer felé variálni, de az biztos, hogy hatékony tud lenni...

2015. január 21., szerda

Tizenegyesölő

A mondás úgy tartja, hogy a büntetőt nem lehet védeni, csak rosszul rúgni, de mégis sok kapusra akasztják rá a tizenegyesölő jelzőt. Van benne igazság, hogy egy jól rúgott 11-est nem lehet megfogni, viszont akinek van egyfajta született érzéke hozzá, vagy pszichikálisan toppon van, jobban fogja a büntetőket.
Alapvetően két fajta hálóőr létezik. Az egyik, aki kivárásra játszik, és megvárja azt, hogy az ellenfél hova rúgja a labdát. Ez egy biztos módszer, hiszen ha rosszul rúgják a büntetőt, 100% hogy meglesz a labda. Viszont kevésbé kell jól helyezni a bőrgolyót, ugyanis nem lendületből vetődik el a kapus, kisebb távot tud megtenni (ez inkább a kispályás/futsal kapusok módszere). A másik aki előre eldönti, hogy merre fog elindulni, az után hogy ránéz az ellenfélre tudja, hogy hova várhatja a lövést (persze az sem árt, ha jól fel van készülve a rúgókból). A hátránya a dolognak, hogy el kell találni, hogy hova rúgja a szemben álló a labdát, viszont ha eltaláljuk, akkor egy kevésbé jól erős, de jól helyezett labdát is simán kikapar a ketrecharcosunk az kapufa mellől.
A büntetőpárbaj mindig az idegek harca, egyfajta pszichológiai háború. A kapus célja elvonni a rúgó figyelmét, megzavarni az összpontosításban. Ezt sokan, sok féle képen érik el.
Ha csak a saját tapasztalatimból beszélek, mindig egy séma szerint próbálom megzavarni az ellenfelet, ami már-már védjegyemmé vált. A gólvonalra mindig a rúgónak háttal állok be, és úgy töltök háttal egy 5-6 másodpercet, majd mikor megfordulok, széttárom a kezeimet jelezve, hogy "rúghatod, kisgyerek". (utóbbit egy bizonyos Santiago Canizarestől "loptam").
Majd minden kapusnak megvan a kis procedúrája a büntetőkre. Van aki végig a kezében tartja, dédelgeti a labdát, ameddig a bíró nem utasítja, hogy adja oda. Van aki táncol a gólvonalon, vagy éppen idegesítő módon ugrál. Millió mód van, de a cél mindig ugyanaz... Kizökkenteni a rúgó játékost...

Mindenki másképp csinálja, ezt bizonyíthatja ez a pár videó:





Tüzesvas Kompozíció

A következő taktikai variáció egy kicsit epikus elem, de a tapasztalataim szerint eredményesen kivitelezhető. A név története még NB III-as ifista koromból származik amikor egy kapott gól után valamilyen indíttatásból csapattársam elordította magát, hogy "Tüzesvas kompozíció!!!" és iszonyatos lendülettel indult meg a labda után egyfajta egyszemélyes letámadást produkálva.
Az én variációm már ennél egy kicsit átgondoltabb, de ezen a gondolatmeneten alapszik. Egyfajta középkezdés utáni 1 az 1 elleni letámadást kell elképzelni. Ahogy az ellenfelünk elvégzi a középkezdést, az egész csapat ráront az ellenfélre, lezárva a passzolás lehetőségét. Így a tapasztalatok szerint általában az ellenfél céltalanul kivágja a labdát bedobásra, vagy megpróbál passzolni, aminek az eredménye sima labdaszerzés. Sőt, nekünk sikerült már néhány alkalommal gólt is szereznünk így az ellenfél középkezdéséből. A lényeg az hogy megzavarjuk az ellenfelünket, és tehetetlenné tegyük. Márpedig amikor az ember felé gurítják hátra a labdát középkezdés után, és azt veszi észre, hogy rárontanak, és nincs kinek passzolni (utolsó emberként a cselt meg nem sokan vállalják be) akkor esélyes hogy céltalanul előre rúgja, vagy nemes egyszerűséggel kapásból kilövi a stadionból valamelyik közeli szántóföldre...

Hasonló elven alapuló dolgot a saját középkezdéséből a Sampdoria próbált meg megcsinálni pár héttel ezelőtt, erről videót is hoztam:




Sampdoria Epic 10-0 Formation Tactics vs Lazio... by f100000228407415

2015. január 20., kedd

A két bunkó...

A formációnkban szükségünk lesz két szélső védőre, vagyis jobb és bal bunkóra... A régi időkben ők voltak az emberfogóink, de mára már a szélső hátvédek feladatköre sokkal összetettebb. Az ilyen típusú játékosaink feladatköre nagyban függ az ellenfél felállásából. Amennyiben az ellenfelünk a mostanában nagyon divatos Real Madrid/Barcelona féle 4-3-3-ban játszik, akkor az ellenfelek szélső csatárainak a semlegesítése a feladat és szinte kizárólag a védekezés a feladat. Amennyiben egy hagyományosabb, mondjuk 4-4-2-ben áll fel az ellenfél, elkezd pikáns lenni a poszt, mert a a két bekkünk a támadás építésben is aktívan részt vehet, amolyan "felfutó védőként" és tudja összekuszálni az ellenfelünk védelmét, segítve a futónk játékát... A szélső védőnk ezek miatt nem árt, ha villámgyors, viszont erőszakos és technikailag képzett. Az utóbbi ugye szintén a támadás részéhez kell a dolognak, a pontos beadások, a szélen elfutás, a cselezőkészség mind-mind erősen hasznos "skill" egy ilyen játékosnak. Ehhez a fajta játékhoz persze elengedhetetlen a kondíció, mert sokszor sprinteben kell megtenni 60-80 métereket oda-vissza. Kondi nélkül erre a játékra mindenki képtelen. Nincs kivétel, és akkor tényleg csak egy "bunkó" lesz aki a tüdejét kiköpve ácsorog a pálya szélén...