2014. december 1., hétfő

A takarító brigád

Következzen hát a felállásunk két belső védője. A hagyományos két belső védős játéknál ugye két egyenrangú védőnk kéne hogy legyen, de én régimódi vagyok és preferálom a söprögetős rendszert, úgyhogy az egyik belső védőnk kicsit előrébb helyezkedik, míg a takarítóbrigádunk főnöke kicsit a védősorunk mögött.
Milyen is a jó hátvéd? Természetesen nem ártanak megfelelő fizikai adottságok magasság, jó felépítés, keménység. Meg persze nem árt, ha az emberünk nem félti odatenni a lábát a húzós szitukban sem.
Esetünkben a söprű az aki irányítja a védelmet a kapusunkkal egyetemben nem fontos hogy villámgyors legyen, hiszen jó helyezkedéssel ezt bőven lehet kompenzálni. Egy jó belső védő jól fejel, kő kemény, és fontos hogy olyan ütemérzéke legyen, mint egy versenytáncosnak. Mert ha utóbbi hiányzik, akkor maximum favágónak mehet el a helyi erdészethez, arról nem is beszélve, hogy maximum egy félidőt tud pályán tölteni a piros lapok miatt.
A másik védőnk az aki leütközi a támadásokat, ha az a középpályának nem sikerül, és olyan mint az a háziasszony, aki a takarítónő megérkezése előtt azért kiporszívózza a szőnyeget, hogy le látszódjon, hogy mekkora mocsok volt a házban. Nem árt, ha ez a játékosunk viszonylag gyors, hiszen ha a söprű hibázik, ő az aki leghamarabb oda tud érni, és javítani az esetleges hibákat.
A legfontosabb dolog, hogy a két védőnk összhangban, súrlódás mentesen legyen képes együtt dolgozni, javítani egymás hibáit. Igazából nagyon sok múlik a kommunikáción. Ha a két emberünk néma akkor abból kizárólag káosz lesz, bár vicces amikor egymást döngölik a földbe, vagy rúgja egyik a másik fejét a saját kapujába.
Persze ezek a dolgok megintcsak relatívak és játékrendszerenként változó, hogy mi az az apró plusz dolog ami még kell, de az én rendszeremben ezek lennének a fő szempontok.