2014. november 6., csütörtök

Kell egy csapat! (Part II.)

Minden csapathoz kell ugye egy törvényes „képviselő”, más néven elnök. Nálunk ez - mivel a csapatot előzőleg családi okok miatt elhagyó Sanyi Bá’ (a személyiségi jogok miatt mindenki bocsátassa meg, hogy csak beceneveket írogatok) úgy döntött, ismét befektetne a csapatba – megoldott. Ez a kedves úriember lesz a csapatunk Tulajdonosa, Elnöke, sőt, Főszponzora is.

A magyar versenykiírás szerint nem lehet akárki edző egy-egy csapatnál, csak ha papírja van róla. Ez megoldható, mivel az edzőit bárki elvégezheti az MLSZ segítségével. A „D” licenszes képzés is „csak” 40 ezer jó magyar forintba kerül, szóval ezt kicsit húzós lenne elvégezni nekem. Szerencsére egyik volt csapattársunk a rendelkezésünkre áll, akinek a papírja megvan, sőt az illető úriember egy évig Amerikában edzősködött. Felkerestem hát Ziegler barátomat, aki a legnagyobb örömmel állt be a sorba, hogy együtt, verhetetlen párost alakítva vezessük a küzdelembe a még csatasorba sem állított harcosainkat.
Igazából más technikai személyzetre talán szükség sem lenne, de én gondoltam egy merészet, és leültem a jelenlegi csapatom elnökével beszélgetni (a jelenlegi gárdám, egy bizonyos felsőbb osztályú falusi gárda). Karcsival elég jó viszonyt ápolok. Sajnos a csapatomnál nem igazán kapja meg a kellő megbecsülést és bizalmat azért a munkáért amit elvégez. A gárda amúgy is a megszűnés szélén evickél, így megkérdeztem tőle, hogy nem lenne-e kedve „átigazolni”, ha esetleg a sors ezt adná az útjába. Technikai vezetőként nagyon szívesen látnám. Válaszként annyit kaptam „Ha úgy alakul, szívesen, ha nem úgy alakul akkor is szólj, és bármi kell, segítek.”

Rajtuk kívül is rengeteg embertől kapok támogatást minden téren. Elég csak annyit mondanom, hogy a téli időszakban bármikor használhatjuk Tomi Bá’ iskolájának kis tornatermét, és konditermét edzéshez. Vagy, Pali Bácsi műfüves kispályáját is megkapjuk, ha szükség lesz rá (Ez az úriember is megér egy misét. Amikor nekiálltunk megtervezni a csapatot, ugye kellett egyesületet keresni magunk köré. Így őt kérdeztük meg először, hogy nem lenne-e benne, mivel neki utánpótlás csapata van, aminek felnőtt szakosztálya nincsen. Sajnos ezt bebuktuk, mivel ők utánpótlás egyesületként vannak regisztrálva, így felnőtt szakosztállyal sok pályázati lehetőségtől elesnének. Ráadásul a pályájuk sem szabvány méretű, tehát bajnoki mérkőzést sajnos nem lehet rajta játszani).

Egy pár szó azért a pálya kérdéséről. Ez ugye nem egyszerű dolog, mivel bérelni nem olcsó mulatság. Gondolkodtunk azon, hogy elmegyünk egy faluba, ahol nincs csapat, de van pálya. Azt elkérjük, hogy ugyan már, hadd játsszunk ott. Mégiscsak ez hozna hasznot a falunak, mivel a 2-300 Ft-os belépőből azért lenne egy kis bevétel. Valamint egy focimeccs az vasárnapi ebéd után egy komplett falu számára, népünnepély. De az utazás miatt nehezen megoldható, és költséges, valamint a saját szurkolóink úgy sokkal kisebb számban tudnának megjelenni. Így maradt a pályabérlés, amihez a pécsi Várkői Stadion vezetője (ismert ex- Fifa játékvezető kerettag) állt rendelkezésünkre. És mivel jól ismerjük a kispályás bajnokságokról, ezért szerencsére kedvezményes díjszabással kaphatjuk majd meg a kedvenc pályánkat.

Szót ejtettem a szurkolókról. Velük én személy szerint nem tudok betelni. Képzeljetek el egy kis 10-15 fős társaságot, aki minden egyes hazai, sőt lehetőség szerint idegenbeli mérkőzésen ott ül/áll/fekszik a lelátón, és teli torokból ordít – buzdít - énekel. Elképesztő hangulatot tudnak varázsolni a pálya mellé, és a megye legalsóbb osztályában is NB I-es játékosnak érzi magát az ember. Már-már szurkolói csoportként működnek a lányok-srácok, így nevet is kellett nekik adni. Mivel anno egy csapat buli közben felvetődött, hogy nekünk is falusi csapatnak kéne lenni, (mert azokat a bírók jobban segítik) kitaláltunk magunknak egy helyiség nevet, ami jól hangzik, mégis tekintélyt parancsol. Így lettünk Csurgát falu lakói. És innen jött a szurkolói csoport neve is: Csurgát WarriorZ.

Minden megvan szépen lassan. A személyi feltételek adottak, már csak játékosok kellenek...