2016. szeptember 7., szerda

Herr Storck! Segíthetek?

Meg kell mondjam, jobban örültem volna neki, ha a Feröer Szigetek elleni mérkőzés után nem kell ilyen bejegyzést írnom, de sajnos kell...
Valahol érezni lehetett...
Érezni lehetett a szövetségi kapitány megnyilvánulásaiban, hogy nem biztos magában és bár még el sem kezdődött a meccs, próbál mentegetőzni. Személy szerint azt éreztem, hogy még nem is ég a tűz, de már oltani próbáljuk. De (ezzel sem kezdünk mondatot, de én költő vagyok, és szabad...), mivel ez a blog nem ilyen stílusú, nem is erről fogok írni.
Kezdjük az elején.
Már egy kezdő FM játékos is tudja, hogy az edző nyilatkozatai és megnyilvánulásai hatással vannak a játékosokra és a teljesítményre. Nem nyilatkozhatjuk le egy a világranglistán több mint 100 hellyel mögöttünk álló ellen, hogy az év meccse lesz, meg mindenki szenved ez ellen a csapat ellen és "húúúú de nehéz lesz". Öregem, mintha minimum Brazília lenne az ellenfél...
A csapat sajnos ugyanabban a 4-1-4-1-es(de inkább 4-2-3-1 volt, de erről majd kicsit később) felállásban vágott neki a meccsnek, amit már megszokhattunk a válogatottól az EB-n és ami ott kiválóan működött. Csakhogy... Egy olyan ellenfél ellen, aki 100%-ig biztos, hogy védekezni fog és betömörül a saját kapuja elé, tökéletesen indokolatlan az 1 csatár....
Ha már a csatároknál tartunk...
Az még oké, hogy Priskin kezdett, aki azért a Slovanban rendszeresen játszik. De őszintén szólva hiányolok egy nevet a keretből.... Ez pedig Mervó Bence... Ő az a fajta csatár, akire szüksége lenne a válogatottnak - hiszen tényleg bárhonnan képes kapura veszélyes lenni - ha már Storck mester nem hajlandó 2 csatárral játszani és Nikolicsot a kezdőbe tenni. Itt meg kell jegyeznem, hogy hatalmas pazarlásnak tartom, hogy az egyetlen csatárunk, aki Európában is nevet szerzett magának és szintet képvisel, nem mellesleg lengyel gólkirály, a kispadot koptatja... Lehet hogy hülyeség, de nem ártana átgondolni a dolgokat és rá építeni a csapatot egy kétcsatáros(pl. Nikolics-Mervó) játékkal.
A másik rossz döntés a meccsen az egyértelműen Elek játszatása volt. Szürkén játszott, lassan és körülményesen. Helyette inkább be lehetett volna dobni a mélyvízbe Ifj. Kaszinóst, azaz a kis Bognárt... Ő is kreatív, gyors, alacsony súlypontú játékos, kiváló rugótechnikával.
A meccs utáni tűzoltás főszereplője volt a pálya és a körülmények. Na akkor most elárulok valamit Herr Storck. Műfű, eső, szél, betömörülő ellenfél. Ezeket a körülményeket kétféleképpen lehet áthidalni és a védekezést feltörni.
Egyrészt a szélen való játék és beadások. Ez az amivel a védelem mögé lehet kerülni és zavart okozni, középen pedig egy-egy fejes, vagy lecsorgó labda bármikor veszélyt jelenthet(de ehhez a játékhoz nem biztos, hogy elég az egy csatár)... Ebből mit láthattunk? Semmit. Arról nem is beszélve, hogy el kéne felejteni Dzsudzsák jobb oldalon játszatását, mivel szemmel láthatóan használhatatlan ott(bár a tegnapi meccsen kb. mindenhol használhatatlan volt). Némethet meg kompletten el kéne felejteni futóban, hiszen ott van a szintén kiváló formában levő Stieber... Dzsudzsák-Németh párosról egy jelző jut eszembe: Emirátusi alibi kommandó...
A másik lehetőség pedig az átlövés. Csúszik a fű, felgyorsul a labda, a szél pedig könnyen megtréfál bárkit. Ehhez képest alig volt kapuralövésünk, még Kleinheisler - aki köztudottan mindenhonnan lő - sem vállalkozott. Inkább alibi passzok mentek orrba-szájba...
Ami vicces, hogy ezeket a dolgokat amiket leírtam, már az első fél óra után le tudtam volna írni. Sajnos a német szakvezetőnek ezek a dolgok "nem estek le"...
A következmény pedig: a világranglista 135. helyezettje ellen csak egy 0-0-ás döntetlenre futotta...
A következő alkalommal, megkérném a kapitányt, hívjon fel a meccs félidejében.... Ígérem, segíteni fogok...


2016. augusztus 29., hétfő

Új idény, újra női mérkőzésen...

Az új idény előhozta belőlem a meccsrejárót és mivel a női foci örök szerelem marad, kilátogattam a PMFC első NB II-es meccsére, ahol a vendég csapat az NB I-ből kiesett Femina gárdája volt. A női NB II. kiírása megváltozott, már nincs nyugati-keleti csoport, hanem egyetlen 12 csapatos osztály került kiírásra, ezáltal a harc a feljutásért még keményebb lehet, mint tavaly. Elsőre az ember tippszmixen sima vendég győzelmet tippelt volna, de a mérkőzés teljesen mást mutatott.
Természetesen, mivel a hazai csapatot ismerem, az ő játékukat figyeltem, elsősorban róluk tudok majd írni is.
A hazai csapat a mérkőzés elején sorra dolgozta ki a helyzeteket, köszönhetően a feltűnően jó szélső játéknak, a Pécsiek simán törték fel a Femina kissé lassú, nehézkes védelmét. Az első hibát itt véltem felfedezni a hazai csapat játékában, ugyanis amikor a szélső megfutotta a védelmet, főleg a jobb oldalon(ez az esetek 99%-ában sikerült), akkor a beadásra sosem érkezett senki, pedig a 4-4-2-es felállásban illendő lenne legalább a két csatárnak felérni a kapu elé. Ezekben az esetekben viszont maximum egy érkező ténfergett az ellenfél 16-osán belül, az is elbújva a védők mögé a hosszú oldalon, de igazság szerint egyáltalán nem mozdultak meg a csatárok a beadásokra, nem volt robbanékonyság, sőt kintről úgy tűnt, az akarat is hiányzik. Itt megjegyzem, hogy csodálom a hazai edző nyugodtságát, illetve ha nem is nyugodtságát, de azt mindenképp, hogy szó nélkül bírta nézni ezt. Magamat ismerve, a 10 perc körül a haját leordítottam volna a két csatáromnak, hogy ugyan már próbáljanak meg legalább egyszer odaérni és ne tátott szájjal, egy helyben várni, hogy odakerüljön hozzájuk a labda. Ennek ellenére a PMFC így is körülbelül 7-8 ordítóan nagy ziccert packázott el az első félidőben, miközben a vendégeknek talán helyzetük sem volt, köszönhetően a jól működő lestaktikának(nem tudom, hogy szándékos volt-e a lesre játszás, de szerintem igen). Az első félidőben látottak alapján nem lepődtem volna meg, ha a Pécs 3-4 gólos vezetéssel vonul be az öltözőbe, de mivel minden helyzet kimaradt, gól nélküli első félidőt láthattunk. A félidőben a hazai csapat egy cserét hajtott végre és leült a csapatkapitány(ha jól sejtem talán sérülés lehetett az ok). Itt megállnék egy pillanatra és megkérdezném, hogy vajon ki lehet az ideális a csapatkapitányi posztra és vajon érdemes-e ezt a dolgot a játékosokra bízni és szavazásra bocsátani, vagy az edző döntése legyen a dolog. Ugyanis a PMFC kapitánya az első félidőt egy szó nélkül játszotta végig(nem negatívumként írom, mert ismerem-szeretem a leányzót és emberileg nagyon normális, segítőkész, aranyos lány, de ő a pályán inkább az a pitbull típusú védőjátékos, aki torokra megy, de szerintem nem csapatkapitány, inkább az az első sorban harcoló, warrior típus), ami annyira nem tud pozitív lenni, hiszen a kapitány feladata a csapat összefogásán kívül az irányítás és a motiválás lenne. Erre alkalmas játékos van a csapatban, aki a második félidőben át is vette ezt a szerepet és lett is eredménye, de erről majd később. Persze ezt sem negatív dologként hozom fel, hiszen itt tudtommal demokrácia volt és a játékosok szavazták meg a kapitányukat. A vendégek kettőt cseréltek, és az átszervezések után a bal védő posztra egy rendkívül gyors játékos került, amivel a második félidőre ki is húzták a PMFC méregfogát, mert ami az első félidőben sikerült(megfutni a jobb oldalon a védelmet), az a második félidőben már nem és egyetlen a kapusba gurított egy-az-egyes szituáción kívül talán nem is nagyon volt igazi helyzet. Itt felvetődig a kérdés, hogy az edzőnek nem kellene-e reagálni erre és pl. megcserélni a két szélsőt, ami a védelmet azért erősen meg tudja forgatni, hiszen nem tök mindegy, hogy a védelem egyik és másik oldalán milyen lábas játékosuk van, valamint a gyors reagálás sem biztos, sőt...
 Az 50. perc környékén sajnos a hazaiaknál egy súlyos sérülés történt ami szintén felborította a teljes felállást, hiszen egy védő dőlt ki a sorból. Itt megjegyezném, hogy a magyar egészségügy a béka segge alatt van, hiszen az 50. percben történt sérülés után a kihívott mentő a 85. percben ért oda!!! A női foci hiányosságát itt lehetett érezni, hiszen a létszámbeli gyengeség miatt a bal védő posztját, az amúgy mélységi irányítóként számba vehető játékos állt be. Itt jegyezném meg, hogy ismét találtam egy kis kincset a Pécs csapatában. Tavaly külön cikkben Erős Evelint emeltem ki, mint óriási tehetséget, ő azóta már az NB I-es Kóka kapuját védi. Most a szemem az irányítón, egy 16 éves leányzón, Laskovics Eszteren akadt meg. A kislány megállás nélkül robotolt a középpálya közepén, ha kellett labdát szerzett, ha kellett cselezett és tökéletesen, ütemben tudta kiugratni a szélsőket, egyszóval tényleg látott a pályán, igazi fazonszabász módjára(a pár évvel ezelőtti és fiatalabb Iniesta jutott eszembe róla), ez pedig a női mezőnyben 100-ból talán 1 játékosra igaz. Az idei szezonban ő lesz az új kedvencem, aki ha rendesen dolgozik és nem linkeskedi el, még nagyon sokra viheti... Visszatérve a meccshez, a kényszerű csere után PMFC védelme még mindig jól zárt, igazán nagy ziccerig a Femina sem jutott. Számomra az egyik legmélyebb jelenet az volt, amikor a mentő megérkezett és elvitték a sérült játékost, ugyanis ekkor elhangzott egy mondat, amitől nekem a hideg futkosott a hátamon és mondtam azt, hogy igen, ő az a kapitány típus aki kellene egy csapat élére. A mondat a következőképpen hangzott (nem tudok pontosan idézni): "Akkor most szedjétek össze magatokat, 10 perc van! Mindenki dögöljön meg a pályán, érte(az érte, itt a sérült játékost jelöli)!". Talán ez volt az a pillanat ahol ismét fordult a kocka, mert innentől ismét hazai helyzetek következtek és visszakerült az irányítás a Pécs kezébe, aminek az eredménye egy a 86. percben, sorfalon megpattanó szabadrúgás után született gól volt. Mondjuk az a része ismét csak ironikus, hogy a gólt a félidőben csereként beállt jobbhátvéd szerezte.
A PMFC így győzelemmel kezdett a bajnokságban, a jóval magasabban rangsorolt ellenféllel szemben és bár nem tudjuk mennyire erős a mezőny további része(születtek meglepően nagy győzelmek az első fordulóban), de az edzésmunka és a rendkívül jól felépített utánpótlás nevelés hamarosan meg fog térülni...


2016. június 9., csütörtök

EB győzelemre fel!

Az országon úrrá lett a hurráhangulat és minden magyar ember hatalmas várakozással tekint az Európa bajnokság irányába. A városok főterein már telepítik a kivetítőket és várhatóan több ezer ember fogja némi sörnemű ital társaságában figyelemmel követni az eseményeket. Érdekes, hogy a futball Magyarországon még mindig milliókat képes megmozgatni, főleg így, hogy van kinek szurkolni. Bizony már most hallom az embereket, akik még életükben nem jártak meccsen, vagy nem is szeretik a focit (főleg a női nem képviselői között találkoztam ilyennel), hogy erre az eseményre jönnek és szeretnék megtanulni a szabályokat, átlátni a játékot. És ez bizony jó. Nagyon jó.
A szereplésünk két esélyes, vagy robbantunk és továbbmegyünk a csoportból meggyőző játékkal, vagy gyenge, erőtlen játékkal elhullunk az elején. A Horvátok elleni edzőmeccset látva bizakodó voltam, hiszen a második félidőben kis túlzással lemostuk a pályáról a déli szomszédokat. Aztán jött a Németek elleni meccs, ami pár nappal az EB előtt, finoman szólva is elkeserítő volt. A Német jobb csapat, persze. Csakhogy az első félidőben elpuskázott két helyzeten kívül jóformán a félpályán sem jutottunk át, a "dajcs" csapat pedig félgőzzel, röhögve nyerte meg a meccset.
Félreértés ne essék, tisztelem Storck mestert, kijuttatta a csapatot, de... Azon kívül, hogy volt egy darab tényleg zseniális meglátása (Kleinheisler), azon kívül semmit nem mutatott, sőt... Van egy örök kedvence: Szalai Ádám... Megmondom őszintén, pár éve még tényleg magasan a legjobb ék volt a magyarok között, viszont a Schalkés kalandja után valami megtört benne és nem találja önmagát. Két év gól nélkül baromira sok idő és szemmel láthatóan akkor sem sikerül neki a góllövés, ha 20 centire áll a gólvonaltól és a közelében sincsen senki. Persze előfordulhat, hogy az Osztrákok ellen majd az 5. percben valahogy bepattan róla egy labda és visszanyeri hirtelen a régi formáját(A San Marino elleni válogatott góljára a mai napig tisztán emlékszem), de valljuk be, erre eléggé kevés az esély. A német mesterünk pedig dicséri Szalait a mezőnymunkája miatt és állítása szerint ebben ő a legjobb a keretben levő ékek közül.
Mezőnymunka? Egy csatárnál? Árulják el nekem, mit érünk el azzal, ha valaki sokat tud futni a félpálya vonalának 5-5 méteres körzetében, oldalvonaltól oldalvonalig? Semmit... Mindeközben a kispadon ott ücsörög a Lengyel gólkirály Nikolics, az igen jó formában levő Priskin, vagy a magyar gólkirály Böde... És akkor a keretből kimaradt Mervó Bencéről ne is beszéljünk, aki szintén igencsak jó formában játszott az utóbbi időben és ne feledjük: az egyik legígéretesebb játékosunk.
Az, hogy nem játszunk szórakoztató, szép játékot, engem nem zavar, ha eredményesek vagyunk. Valószínűleg azért is lopta be magát Dárdai Pál minden szurkoló szívébe, mert ő megmondta: Nem fogunk szépen játszani, de nyerni fogunk. És nyertünk.
Nem tudom mi lesz az EB vége, de az biztos, hogy végre kint vagyunk és még ha el is vérzünk a csoportmeccsek során, akkor is újra népszerű sport lett a labdarúgás a kicsiny hazánkban, ami elsősorban az utánpótlás miatt nagyon fontos tényező. Hiszen ha van futball, akkor a gyerekek nézni és ezáltal szeretni fogják. Ha szeretik akkor játsszák. A van játékos, akkor pedig van futball és talán egyszer összejön az EB győzelem is...